Az úszás csillagai

Matt Biondi

A nyolcvanas évek második felében az amerikaiakban felcsillant a remény, hogy még egy Mark Spitz-cel ajándékozta meg őket a sors. Matt Biondi váltóban már olimpiai bajnok volt az 1988-as szöuli játékok előtt is, amelyre hét aranyérem reményében utazott el.

Hét érem összejött, de nem mind aranyból. 100 pillangón felbukkant egy suriname-i ember, Anthony Nesty, és egy századdal elverte. 200 gyorson ketten is Biondi elé préselték magukat.

Öt győzelemmel kellett beérnie (50 és 100 gyors, váltók), amelyek közül négyhez világcsúcs is társult. Sületlenségnek tűnhet, hogy magyarázni kell, Biondinak miért csak ennyi sikerült.

Talán nem kellett volna annyit vízilabdáznia gyerekkorában és a főiskolán – de hát ő így lelte örömét az életben. (Akkora úszótehetség volt, hogy diákéveiben pólósként is Amerika legjobbja volt 50 yardon.)

Talán nem volt szerencséje Szöulban, vagy túlságosan elbízta magát azon a két számon, amelyeket, még a játékok első napjaiban elveszített.

Talán Mark Spitzből még is csak egy van.

Pedig Biondi alkata tökéletes volt a sprintszámokhoz: egy kétméteres ember gyönyörű izomzattal; ő már bőven 50 másodpercen belül úszta a százat. És ráadásul három olimpiáról vitt haza aranyat, mert Barcelonában is nyert kettőt váltótagként.

A szintén nyolcszoros olimpiai bajnok Jenny Thompsonénál Biondi karrierje annyival fényesebb, hogy nemcsak váltóban aratta sikereit. Miután a Berkeley-egyetemen lediplomázott, és eleget úszott, Hawaii-on telepedett le, többek között matematikát, az Egyesült Államok történetét meg úszást kezdett oktatni a gyerekeknek.

Őt is tanítani lehetne.

Michael Phelps

Athén előtt mosolyogtunk csak rajta, hogy a Speedo felajánl egymillió dollárt a tinédzser Michael Phelpsnek, ha 2004-ben hét számot is megnyer az úszómedencében. Nagy felajánlás… - inkább reklámfogás, úgysem sikerül, a pénzt megtakarítják, viszont jó sokat szerepelnek a sajtóban.

De Michael Phelps komolyan gondolta, arcunkon fagyott a mosoly, amikor majdnem megcsinálta. Pedig a hét aranyról szőtt álma hamar elszállt, hiszen nyolc versenyszáma közül a 200 gyorsot az ausztrál favorit Thorpe, a 4x100-as gyorsváltót pedig a dél-afrikaiak nyerték meg. Phelps ezután mégis bebizonyította, nemcsak az az egymillió dollár tudja motiválni, pedig érdekelte nagyon a pénz. Luxusautókat és kacsalábon forgó palotákat bámult a tévében, hogy egyszer majd ő is ilyesmikben tengesse az életét, bár volt már egy Cadillacja akkor is.

Athénban a kezdeti nehézségek után nagyüzemben kezdett aranyat gyártani: pillangón, vegyesen és a maradék két váltóban. Pedig 4x200 gyorson évek óta nem számítottak esélyesnek az amerikaiak, Phelps a végén két kézzel a fogta fejét, és közben egészen elvarázsolt képet vágott, hogy ez is sikerült.

De még többre vágyik.

Peking után edzőjével ráhajtottak a gyorsúszásra is, azon még nincsen olimpiai győzelme. Bob Bowman, aki tizenegy éves kora óta foglalkozik vele, 2005-ben azt állította, olyan évük van, amikor kipróbálnak új dolgokat, és kitapasztalják, hol vannak Michael Phelps korlátai. Amolyan tanulóév.Hűha...

Mark Spitz

Az olimpiák legragyogóbb férfi úszójának, Mark Spitznek a nagyszülei egykor éppúgy a Böszörményi úton laktak, mint Egerszegi Krisztinának, a legnagyobb női úszónak. (Úgyhogy, ha valakinek lakott még ott nagyapja, nagyanyja, azonnal kezdjen el úszni, mert sok olimpiai aranyat fog nyerni.)

Mark Spitznek például kilenc sikerült, miután Amerikában többek között Zádor Ervin, James E. Counsilman és Sherm Chavoor keze alá került. Spitz történetében a legmegdöbbentőbb, hogy ennél is több volt benne. Counsilman azt írja róla A versenyúszás kézikönyvében, hogy már akkor, a hatvanas évek végén, a hetvenes évek elején ötven másodperc alá nyomhatta volna a 100 gyors világrekordját, ha tisztában lett volna vele, mi mindenre képes. Meg ha jobban akarta volna.

Counsilman észrevette az edzéseken, hogy Spitz csak akkor dolgozik rendesen, ha tudja, hogy figyelik, máskor csak úszkál ide-oda. Tanítványát a labradori kutyákhoz hasonlította, nem külseje vagy emberi tulajdonságai alapján, hanem mert a labradoroknak van olyan briliáns érzékük az úszáshoz, hogy két fürdetés után ráéreznek.

Ahogy az úszóedző meséli, a legtöbb tanonc a dakszlik közé tartozik, amelyekkel foglalkozhat az ember heteken át, csak rúgkapálnak a vízben (nem a Böszörményi úton születtek.) Mint írja, ha az embernek egy Spitz kaliberű tehetség akad a kezébe, a legjobb ha élvezi az úszását, és tanulni próbál tőle. Minél tehetségesebb, annál kevesebbet kell magyarázni neki.

Spitz már Mexikóba is úgy utazott el ’68-ban, hogy hat aranyat nyer – kettő lett belőle, mindkettő váltóban úgy, hogy a csapattársainak kellett kisírni, nevezzék be őt is.

München és 1972 szeptembere viszont hét aranyat termett számára hét világcsúccsal, nyolc nap alatt. A három váltóverseny mellé 100, 200 gyors, 100, 200 pillangó.

A kilencvenes évekig fel sem merülhetett, hogy Spitznél is létezik nagyobb fenomén. Aztán Egerszegi Krisztina ötszörös olimpiai bajnok lett, mind az ötször egyéni számban. Spitzet foglalkoztatta, most akkor ki a legnagyobb úszó, egy jól sikerült éjszakán, amelyet a barátaival töltött, telefonon hívogatta Egerszegi edzőjét, Kiss Lászlót, Krisztina kit tart többre.