Bronztól az aranyig – 75 éves Sárosi László

Három olimpián járt, mindháromról éremmel tért haza. Tagja volt a ’70-es évek vízilabda-aranycsapatának, de mastersként is felállhatott a világbajnoki dobogó legfelső fokára. Hetvenöt éves lett dr. Sárosi László, őt köszöntjük.

Igazi sportos családba született Sárosi László 1946. október 12-én Budapesten. Édesapja válogatott vízilabdakapus volt, édesanyja az FTC úszója, nagybátyja Sárosi György vb-ezüstérmes labdarúgó, így volt honnan örökölnie a sport szeretetét. Talán családi indíttatásra, de ő is az uszodában kötött ki, hogy-hogy nem a vízilabdázók között. Nevelőedzője édesapja volt. De akár a klubhűség mintaszobra is lehetne, hiszen egész profi pályafutását, 1958-tól 1980-ig az Újpesti Dózsában töltötte.

A lila-fehérekkel 1967-ben magyar bajnok, ’63-ban és ’75-ben Magyar Népköztársasági Kupát nyer. A válogatottba 1966-ban kerül be. Az akkori szövetségi kapitány, az olimpiai bajnok Markovits Kálmán ötleteként, a csapat lejár bokszolni Adler Zsigmondhoz, aki kezdetben marasztalná a szorítóban Sárosi Lászlót, ám végül inkább a medencében maradt a kötelek között. A mexikóvárosi olimpiáról bronzzal tér haza a csapattal. Az 1970-es Eb-n és a müncheni olimpián egy fokkal feljebb lép a kompánia, mindkét eseményen a második helyen végeznek. 1973-ban Gyarmati Dezső veszi át a válogatott irányítását, és elindul a magyar vízilabdázás harmadik aranykora. Az elsőként megrendezett világbajnokságról még abban az évben aranyéremmel térnek haza, ahogy egy évvel később a bécsi Eb-ről is. Bár a cali vb-n „becsúszik” egy ezüstérem, az i-re a pont a montréáli olimpia megnyerésével kerül. Így Sárosi László három olimpián járva, három éremmel tér haza, ráadásul minden színből egyet hozva. Az olimpia után lemondja a válogatottságot, de csak 1980-ban vonul vissza végleg az élsporttól. Ám ez nem jelenti azt, hogy teljesen maga mögött is hagyta volna szeretett közegét, hiszen 1985-től tagja a Senior Budapestnek, valamint 1998-ban és 2000-ben a masters világbajnokságon is a dobogó legfelső fokára állhatott fel.

A sport mellett 1971-ben doktorál az Állatorvostudományi Egyetemen, ’80-tól pedig az egyetem rendelőintézetének munkatársa, később adjunktusa. Magánrendelőjét 1995-ben nyitotta meg Óbudán. Résztvevője az Olimpiai Bajnokok Klubja rendezvényeinek, a MOB találkozóinak.

Isten éltesse jó egészségben!

(MOB-összeállítás; képek: MTI)