Kulcsár 50, avagy ez most nem #elnökiügy

„Marha colos, nagydarab, jó kötésű gyerek volt (…) A termetes mivoltához képest nagyon laza is, tehát volt ehhez a mozgáshoz érzéke. De nem igazi sportalkat. A képlet így szólt: egy kosárlabda-válogatott fia, gömbérzék nélkül” – e szavakat nagybátyja mondta róla pár évvel ezelőtt. Hogy mennyire, azt bizonyítja 2 olimpiai ezüstje, 3 világbajnoki aranya és megannyi érme, vívásban. Ötven éves lett Porthos, alias Kulcsár Krisztián (nem mellékesen a Magyar Olimpiai Bizottság elnöke) – őt köszöntjük.

„Megpróbáltam Krisztiánból öttusázót nevelni, de nem megy. Úszni tud, futni nem. Felejtsük el. Vívni azonban szeretne. Beszélj a bátyáddal, hátha tudná fogadni Vercelliben” – mondta dr. Móna István, a nevelőapa Kulcsár Gábornak, az édesapának; így hősünk a gimnázium utolsó évét a festői Észak-Olaszországban töltötte, ahol négyszeres olimpiai bajnok nagybátyja, Kulcsár Győző vette kezelésbe. De ne szaladjunk ennyire előre.

Ha a Komjádi-uszoda kinti medencéje nem gőzölög annyira a hűvösebb időjárásban, születési idejét tekintve – 1971. június 28. – lehet, hogy most, mint a Kemény-legények egyik tagját tartanánk számon. Hiszen kevesen tudják, de Kulcsár Krisztián úszó-vízilabdázóként kezdte sportolói pályafutását a KSI-ben, ahol olyan, mára legendás balkezes és edző taposta még mellette a vizet, mint Varga I. Zsolt. És ha már suta, fun fact, hogy bár az életben jobb kézzel ír, a páston bal kézzel forgatja a párbajtőrt. No de, kint hideg van, a víz gőzölög, ami valljuk be igencsak demoralizáló lehet egy kisgyerek számára, így maradt az úszás. Majd jött az öttusa.

Krisztián kisgyerek volt még, amikor szülei elváltak, és válogatott kosárlabdázó édesapja Svájcban telepedett le. Édesanyja, Huszár Erzsébet 1980-ban ismerkedett meg az olimpiai bajnok pentatlonistával, dr. Móna Istvánnal, aki apja helyett, apja lett. Mónának előző házasságából volt már egy lánya, így háromgyerekes apaként vitte a saját csemetéjét, valamint Krisztiánt és a hugát, Alexát eleinte az uszodába, majd a vívóterembe, ahol a két Kulcsár gyerek végül ott ragadt. Nevelőapja kezdetben öttusázót szeretett volna faragni belőle, de ahogy a fentebb említett idézetből is kiviláglik, ha van egy „lyukas szám”, akkor megette a fene az egészet, így maradt a párbajtőr, amiben viszont igencsak tehetségesnek mutatkozott. 1986-ban kezdett komolyabban vívni, és egy évvel később már serdülő ob-t nyert, majd 1988-ban a kadet Eb-n lett aranyérmes. Ekkor a két apa összedugta a fejét, és egy évre nagybátyjához, Kulcsár Győzőhöz – akit a családban csak Viktornak hívtak, hiszen hagyomány a Kulcsár famíliában, hogy ez első szülött fiút Viktornak keresztelik, mely hagyomány Krisztiánnál tör meg, viszont ő is állította vissza – küldték, aki ekkoriban Vercelliben edzősködött. Ha van lehetőség rá, hogy a világ legjobbjától tanuljon az ember, aki ráadásul családtag, hát bolond lenne kihagyni. „Nagyon reális, életszerű az iskolája és a végére ő is elfárad. Ez a lényeges különbség Viktor iskolája és a többiek iskolája között, mert sok edzővel dolgoztam. Ami még érdekes és megkülönbözteti másoktól: nagyon nagy távolságról vívat. Nagyon >>megnyújtja<< az embert. Nekem nagyon jó volt, mert hosszabbak lettek a kitöréseim.” Hogy mennyire jót tett, mi sem bizonyítja jobban, mint hogy 1990-ben Krisztián megnyerte a junior összetett világkupa pontversenyét, ahonnan egyenes útja vezetett a felnőtt válogatottba, onnan pedig a barcelonai olimpiára.

Huszonegy évesen tehát ott lehetett élete első olimpiáján, ahol a csapattal (Hegedűs Ferenc, Kolczonay Ernő, Kovács Iván, Totola Gábor) rögtön meg is szerezték az ezüstérmet. Négy évvel később Atlantában pedig a pontszerző hatodik helyen zártak (Fekete Attila, Imre Géza, Kovács Iván), melynek emlékét őrzi a csorba fülű, zöld bögre, a mindennapi – halottakat is poraikból felkeltő – kávé hű társa. De 1996 más miatt is emlékezetes, hiszen ekkor diplomázik közgazdászként. Bár 1998-ban megnyerik csapatban a világbajnokságot, a millenniumi olimpiára nem sikerül kvalifikálniuk magukat, így a következő ötkarikás megmérettetés a 2004-es athéni olimpia volt, ahol ismételten a dobogó második fokára állhatott fel a Boczkó Gábor, Imre Géza, Kovács Iván, Kulcsár Krisztián összeállítású kvartett.

Időközben Krisztián elvégezte a jogi egyetemet is – ám a dr. előtagot a sportéletben nem használja –, háromszoros édesapa lett, valamint a CIB Bank főosztályvezetője, ezért úgy döntött, Athén után szögre akasztja a válogatott plasztront, mert civil élete teljes embert kíván. Ám 2006 környékén az akkori szövetségi kapitány, Kulcsár Győző, valamint a társak is győzködni kezdték, hogy térjen vissza, legyen meg a negyedik olimpia is, így a 2007-es szezont már ismét válogatottként kezdte. Hogy nem hiába lépett újra pástra, mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy 2007-ben a szentpétervári vb-n egyéni világbajnok lett. Hogy mi volt e későn jött (?) siker titka? Arról így vallott a 2007-es sportévkönyvben: „Verseny közben soha nem azzal foglalkoztam, hogy miként állok, és ha nyerek, ki lesz a következő ellenfelem, hanem minden csörtében csakis a következő tusra koncentráltam. Tudom, nehéz óvatosan fogalmazni, mert a nagybátyámról van szó, de én annyival nőttem a mezőny fölé, hogy nekem Kulcsár Győző súgott a pást mellől. Végül pedig mindent azzal magyarázok, hogy több egyforma felkészültségű vívó közül aznap én ébredtem Fortuna jegyében. Úgy is mondhatnám: Nagy Péter városában azon a szerdai napon az én csillagórám ketyegett.” Ilyen előzmények után érkezett meg negyedik olimpiájára, hol a pontszerző ötödik helyet szerezte meg társaival (Boczkó, Imre, Kovács) a csapatversenyben.

Peking után visszavonult az aktív sporttól, de se a vívástól, se magától a pásttól nem távolodott el, sőt 2012-ben még magyar bajnok is lett egyéniben a Vasas színeiben, de tegyük hozzá, hogy pályafutása nagyobb hányadát a Honvédban töltötte. 2010-től 2014-ig a BÁV vezérigazgatójaként dolgozott, mely szervezet igazgatóságának azóta is tagja. Emellett a Magyar Vívó Szövetség elnökségében is aktív szerepet vállalt, ahol főként a nemzetközi ügyekkel foglalkozott. Ennek volt köszönhető, hogy 2013 végén megkeresték a Nemzetközi Vívó Szövetségtől (FIE), hogy legyen annak sportigazgatója. Rövid gondolkodás után igent mondott, így 2014-től áttette székhelyét Lausanne-ba, ahonnan három év múlva tért haza. Az ok egészen „prózai” volt, ugyanis 2017. május 2-án megválasztották a Magyar Olimpiai Bizottság elnökének, mely tisztséget azóta is betölti (2020 nyarán újraválasztották). Sportolóként négy nyári olimpián vett részt, majd a nemzetközi szövetség sportigazgatójaként utazott, tokió lesz az első, ahol MOB-elnökként lesz a magyar delegáció tagja. Élete első téli olimpiáján, Pjhongcshangban ott volt a magyar rövidpályás gyorskorisikernél is. A budapesti olimpia elkötelezett támogatójaként 2006-ban kapcsolódott be a Budapesti Olimpiáért Mozgalom (BOM) irányításába, mint a civil szervezet egyik alelnöke, majd a BOM a Magyar Sportért Alapítvány egyik alapítója.

Kulcsár Krisztián időnként még ma is lejár a vívóterembe pár csörtére, de az alma sem esett messze a fájától, mindhárom gyermeke koptatta, fia ma is koptatja a pástot. Romantikus alkatnak tartja magát, érdekli a történelem, szereti az ilyen támájú, akár nagyobb lélegzetvételű könyveket, és Trivial Pursuit-ban is szenvedélyes játékos, de azt talán kevesebben tudják, hogy legjobban a növények, a kert gondozása, na és a balatonszemesi nyugalom kapcsolja ki. Mindennapos eleganciája mellett a színes zoknik és szemüvegkeretek a gyengéi, és mindig van egy jó történet a tarsolyában.

Az Isten éltesse még legalább ötven évig Kulcsár Krisztiánt!

(MOB-összeállítás; képek: MTI, MOB)