Lokálpatrióta aranyérmes – B. Nagy Pál 85 éves
Örök vitatéma a Budapest - kontra vidék viszonylatában, miszerint kinek van nagyobb esélye az Olümposz tetejére feljutni: annak, aki a fővárosban trenírozza magát nap, mint nap, vagy annak, aki egy vidéki kis, illetve nagyvárosban teszi ezt. Hiszen, bár tény Budapest centrális ereje sokmindenben, kivételek azonban mindig vannak, sőt! B. Nagy Pál párbajtőrözőnknek tőzsgyökeres szolnokiként még is sikerült magát beverekedni egy olyan csapatban, amiben olyan legendák vívtak, mint Kulcsár Győző, Fenyvesi Csaba, vagy éppen Schmitt Pál. Macu bácsi 85 éves, őt köszöntjük.
B. Nagy Pál – sporttársaknak Macu – 1935. május 2-án született Szolnokon, édesapja vonatkísérő volt. Ahogy minden korabeli kisgyermek, a grundon rúgta a labdát, mikoris G. Kiss Gyula, aki 1939-ben alapította a városi MÁV SE vívószakosztályát, (majd ’49-ben újjászervezett) kis túlzással, de fülön fogta és levitte a vívóterembe. Az igazsághoz az is hozzátartozik, két barátja, Demecs Béla és Sági György is a páston bontogatta szárnyait, így minden adott volt ahhoz, hogy a labdát párbajtőrre cserélje. Első komolyabb sikerét 1960-ban a Balaton-bajnokságon érte el, a párbajtőr mellett tőrben is vívott. Ezután hívták őt Budapestre, nem is csekély ajánlatokkal, de erősebb volt a városhoz és a családjához való kötődés holmi ígéreteknél, így maradt szülővárosában annak dacára is, hogy sokkal nehezebb dolga volt így a válogatottba bekerülni.
Bár 1962-ben tagja volt a Buenos Aires-i vb-n induló párbajtőr-válogatottnak, két évvel később Tokióba, az olimpiára még sem vitték ki. Egy évre rá Londonban a Martini Kupát, itthon pedig a magyar bajnokságot is megnyerte – utóbbit 1970-ben is. A mexikói olimpiát megelőző évben, Montreálban, a világbajokságon a dobogó harmadik fokára állhatott fel a csapattal, egy évvel később az érmet sikerült aranyra váltani az ötkarikás játékokon olyan társak oldalán, mint Kulcsár Győző, Fenyvesi Csaba dr., Nemere Zoltán és Schmitt Pál. A döntő után az akkori Népsportban olvasható: „Állunk a páston, üdvözlik az ellenfelet, az egyenruhás mexikói lányok már hozzák is be a dobogót az eredményhirdetéshez. A hihetetlenül lelkes magyar tábor tagjai kísérletet tesznek arra, hogy ebben a hirtelen támadt nagy-nagy boldogságban szétszedjék a négy győztest. Ölelik, csókolják, simogatják, ütögetik őket. Egyszerre csak Fenyvesi észbe kap, hatalmasat kiált, kiáltását átveszik a többiek, és most már zeng-zúg a hatalmas teremben: >> Macuuuu…Gyere már ide!<< S erre B. Nagy Pali az eredményjelző tábla mögül fellép a pástra, a fiúk elkapják és dobálják a levegőbe. Győzelmet ünnepelnek!”
A havannai vb-n tagja volt az ezüstérmes csapatnak, egészen ’72-ig volt a válogatott keret tagja, Münchenről lemaradt, majd a fegyvert is szögre akasztotta.
Szolnokon a Szamuely Tibor Általános és Közlekedésgépész Ipari Technikumban érettségizett 1957-ben, mindezt esti tagozaton, munka és edzés mellett. Edzői oklevelét 1965-ben vehette kézbe, amit 1970 és 1972 között anyaegyesületében hasznosított. A MÁV-tól 1995-ben, mint tanműhelyvezető vonult nyugdíjba. Szülővárosa 80. születésnapja alkalmából díszpolgári címmel tüntette ki, de 2010 óta a városi sportcsarnok is az ő nevét viseli, melyet a felújítás után tavaly adtak át. B. Nagy Pálnak máig nagy a mozgásigénye: rendszeresen pingpongozik, teniszezik – amibe még anno a tatai edzőtáborban szeretett bele – és focizik, biciklivel jár, de saját bevallása szerint a legtöbbet a rendszeres jógázásnak köszönheti, mellyel még vívópályafutása elején ismerkedett meg – a speciális légzéstechnika a versenyek alatt is sokat segített neki –, és amely nem csak az egészségét segít megőrizni, de a lelkiegyensúlyát is. Ezt mi is tanúsíthatunk, mikor találkozunk vele a szépkorú olimpikonjainknak rendezett összejöveteleken, legutóbb 2019 decemberében.
Isten éltesse Macu bácsi!
(MOB-összeállítás; képek: MTI)
Keresés