Lekopogom, eddig minket úgy a betegség, mint a sérülések elkerültek

Dr. Tállay András a Magyar Csapat vezető csapatorvosa. A női kézilabda-, majd sí-, snowboard-, rövidpályás gyorskorcsolya- és szörfválogatott orvosa. A kézilabda-szövetség és az atroszkópos társaság elnökségi tagja, 2017-től a MOB Orvosi Bizottságának elnöke. Utánpótláskorában válogatott alpesi síző.  Az élsportolók melletti munkájáról kérdeztük a XXIII. Téli Olimpiai Játékokon, Gangneungban.

„Mindenki annak örül, ha a kollégám és én nem dolgozunk semmit. Mert az azt jelenti, hogy se sérülés, se betegség nincsen. Nálunk is borzasztó fontosak az előkészületek, hogy itt jól tudjuk elvégezni a munkánkat. Végig kell gondolni, mit hozzunk magunkkal. Milyen gyógyszereket, kötszereket, fizioterápiás és diagnosztikai eszközöket? Komolyabb logisztika mindezt csak összeállítani is. A 30 kilogrammban meghatározott limitet négyszer túlléptük, ami nem csoda, van 19 sportolónk, mellettük a stábtagok, rájuk is vigyázunk. S érkeznek még vendégek, különböző szövetségek képviselői, nem is beszélve a médiáról, akinek a munkatársai szintén hozzánk fordulnak, ha bármi felmerül.”

Az olimpiák vonatkozó statisztikáit is pontosan ismeri. „Szerencsére volt lehetőségünk idén ősszel egy, az IOC által szervezett igen hasznos kurzuson részt venni. Évek óta minden nyári és téli olimpián van egy úgynevezett sérülés- és betegség regiszter, aminek már az elektronikus formáját is bevezették. Fontos adatokat nyerhetünk ki belőle. Talán kevesen tudják, hogy a sportolók 6-9 százaléka szokott megbetegedni, 10-14 százaléka szenved különböző sérüléseket. Ami a megbetegedéseket illeti, felső légúti a jellemző. Száraz a levegő, rettenetesen szeles. Nagyon kell vigyázni a repülőúton is. Különösen, ha hosszabb. Mi most egy speciális vírusmaszkot rendeltünk minden sportolónak, amit nagyon fegyelmezetten viseltek. Ennek is köszönhető, hogy szerencsére ők valamennyien egészségesen érkeztek Szöulba. De borzasztó kellemetlen tud lenni, amikor egy jó tízórás repülőúton az ember közvetlen környezetében többen köhögnek, tüsszögnek. A mi bajnokaink kézfertőtlenítőket is használtak, ami a rendezvénysorozat elején megjelent NORO és ROTA vírus ellen is védelmet biztosít.”

A csapatok mellett dolgozó önkéntesek között is akadtak megbetegedések, 199 esetet regisztráltak, amiről folyamatos tájékoztatást kap Tállay doktor. „Leginkább az a feladatom, ha történik egy baleset a jégen, és lehozzák a sérültet, akkor eldöntsem folytathatja-e úgy az edzést, mint a versenyt. Esetleg kisebb vágott sebet összevarrni. A megmérettetések előtti utolsó pillanatokban az edzők is úgy gondolják, hogy minden kihagyott edzésperc befolyásolhatja az eredményt. Ilyenkor nem az edző, vagy a sportoló vállalja a felelősséget, szakember mondja meg, mi a teendő. Ez egy úgynevezett 0-24-es rendelkezésre állás. Bármikor üzennek, menni kell. Lekopogom, eddig kevés ilyen helyzet, komolyabb pedig egy sem volt.”

A kezdetekről is mesélt. „A Salt Lake City-ben rendezett olimpián ismerkedtem meg a sportággal. A Magyar Olimpiai Bizottság vezető orvosaként elsősorban a síelőkért voltam felelős. Akkor még dr. Györe István volt a short track válogatott orvosa, aki inkább terhelésdiagnosztikai és belgyógyászati vizsgálatokat végzett. Nagyon jó kapcsolat alakult ki Belovai Józseffel, Darázs Istvánnal, Knoch Viktorral, s a többi sportolóval. Ezt követően minden sérüléssel engem kerestek. De ekkor még ez baráti alapú együttműködés volt.”

Aztán hivatalossá vált. „2010 környékén alakult úgy, hogy Györe doktor elment a Sportkórházból. Ekkor közösen döntöttünk úgy, hogy én lássam el az orvosi felügyeletet, legyek én a csapatorvos. Azóta, hogy ennyire sikeresek és eredményesek, kinyíltak a lehetőségek is. Régen szó nem lehetett egy teljes hónapig tartó calgary-i edzőtáborról, ennyi rengeteg világkupáról, utazásról.”

A kórházban ellátott feladatai, s betegei nehezen tudják ilyen hosszú idegeik nélkülözni. „Mondtam, hogy nagyon szívesen vállalom mindazt, amit eddig. Biztosítom a hátteret. Például, amikor Viktor háta megsérült Pekingben, rögtön telefonon egyeztettük a tennivalókat. Ha nem is napi, de heti rendszeres a kapcsolatunk. Aztán a szövetség keresett és talált egy kollégát, aki vállalta, hogy elutazik a táborokba, versenyekre. Sajnos, az utóbbi időben meggyengült az egészsége.”

Az egyik legrutinosabb olimpiai résztvevő. „Nekem ez a hetedik olimpiám, három nyári 3 téli van mögöttem. Sydney-ben volt az első. Amit ebből a mostaniból eddig láttam, minden jó, minden szép, minden szervezett. Arról nem tehetnek, hogy a szabadtéren sportolóknak hatalmas kihívás a borzasztó erős szél és az iszonyat hideg, ami sok eredményt erősen befolyásolhat. Például vehetjük a tegnap lezajlott kombinációt alpesi síben, ahol a lesiklás és műlesiklás specialisták próbálnak egymással megmérkőzni. A lesiklás egy gyors szám. A lesiklók igyekeznek a lehető legnagyobb előnyre szert tenni, amiből természetesen majd veszítenek a lassú számnál, műlesiklásnál. Az erős szél miatt azonban jóval lejjebb hozták a rajtot. Lényegesen könnyebb, rövidebb lett a pálya, így a tisztán lesikló specialistáknak szerényebb volt az esélyük, hogy jó eredményt érjenek el. A jégpálya mérete nem változik, ott a jégminőség számít. Havon, jégen, hajrá Magyarok!”

(MOKSZ/Holub Katalin, fotó: Derencsényi István)