Téli olimpikonok anno: Saáry Éva műkorcsolyázó

A korábbi kiváló műkorcsolyázók között köszönthettük a SYMA csarnokban a budapesti műkorcsolya és jégtánc Európa-bajnokságon Saáry Évát a negyvenes évek női egyéni műkorcsolyázóját.

Az 1948-es St.Moritz-i olimpia magyar résztvevője kiváló egészségi állapotnak örvend, csak a járás esik kissé nehezére. Vele emlékeztünk vissza versenyzői pályafutására.

A hatodik kerületben nőttem fel, s mivel közel volt lakásunkhoz a városligeti műjégpálya 4 évesen már jégen voltam.  Igen megszerettem a korcsolyázást, s a nálam két évvel fiatalabb húgommal Marikával ott is ragadtunk a jégen.
Mindketten szépen fejlődtünk, s 10 évesen lehetőségünk nyílt, hogy a 30-as évek nagy műkorcsolyázója, az olimpiai bajnok Karl Schaefer bécsi jégiskolájába kerülhettünk.
Évente több alkalommal kilátogattunk hozzá, s más nemzetek fiataljaival együtt csiszolhattuk korcsolya tudásunkat.
14 évesen 1940-ben állhattam fel először az országos bajnokság dobogójára, ekkor bronzérmes lettem. A következő négy évben mindannyiszor Botond Györgyi mögött bajnoki ezüstérmet szereztem.
A II. világháború sem törte meg pályafutásomat. Szüleimmel először Sopronba költöztünk, majd Schaefer segítségével Ausztriában vészeltük át a világháborút.
A háború utáni első magyar bajnokságon megszerezhettem első országos bajnoki címemet, amelyet 1952-ig még kétszer megismételtem. A köztes időben húgom Marika mögött a dobogó második fokára állhattam fel.
1947-ben a davosi főiskolás világbajnokságon nem találtam legyőzőre.
Így kerülhettem be húgommal együtt az 1948-as olimpiára készülő csapatba.
A városligeti műjégpályán ismerhettem meg későbbi férjemet a válogatott gyorskorcsolyázót Ladányi Gedeont. Ő gyorskorcsolyázóként, én húgommal együtt a női egyéni műkorcsolya számban vehettem részt az 1948-as olimpián.
Az olimpia nagy élmény volt számomra, bár egy kissé irigykedve emlékszem vissza máig is ellenfeleimre, hiszen az ő sportszereik a miénkhez képest sokkal jobbak voltak.
Én a 21., míg húgom a 17. helyen fejezte be a versenyt. Gyorskorcsolyázó férjem 500m-en 35., 1500m-en 39. lett.
Az olimpia után még 1951-ig voltam a válogatott keret tagja, de az életemben lassacskán a gyereknevelés, a család lépett előtérbe. 1958-ban a Magyar jégrevű szólotáncosa voltam.
1948 és 1965 között nyolc gyermeket szültem, s az ő felnevelésük igen sok időmet töltötte be.
Emellett 37 évig edzősködtem, s a TF-en a műkorcsolya sportág előadója is voltam. Tanítványaim közül többen is országos bajnoki címet szereztek. Gyermekeim közül két fiam Ladányi Gábor és Ladányi Attila jégkorong válogatottságig vitte.
Férjem korai halála óta (1990), a család tölti be életem nagy részét. Szerencsére nagy a család, nyolc gyermekem, 23 unokám és 20 dédunokám  szeretete tölti be napjaim örömeit.
Nagy örömmel jöttem el az Európa-bajnokságra is, s csodálattal néztem a maiak kiváló teljesítményeit.