„Kamuthy László a magyar tőrvívás meghatározó egyénisége volt”

„Csodálatos ajándékul jutott neked, hogy a magyar tőrcsapatban mind a négy alkalommal bátyáddal közösen léptetek pástra” - fogalmazott Kamuthy László búcsúztatásán Kulcsár Krisztián, a Magyar Olimpiai Bizottság elnöke. Az egykori tőrvívó klasszist a Farkasréti temetőben szeptember 10-én kísérték utolsó útjára. A világbajnoki ezüstérmes vívó 80 esztendős volt.

Kamuthy László augusztus 27-én hunyt el. Testvére dr. Kamuti Jenő, a Nemzet Sportolója, a Magyar és a Nemzetközi Fair Play Bizottság elnöke.

A református szertartás után az olimpiai család és a vívók közössége nevében Kulcsár Krisztián mondott búcsúbeszédet. Az eseményen részt vett a család mellett több egykori vívó olimpikon, továbbá Vékássy Bálint, a MOB főtitkára és Csampa Zsolt, a Magyar Vívó Szövetség elnöke is.

Kulcsár Krisztián búcsúbeszéde

Az olimpiai család tagjait búcsúztatni szép és felelősségteljes feladat. Ugyanakkor nehéz ügy, ha olyasvalakitől köszönünk el, aki a sportágamból jön, pláne akkor, ha az illető neve – ebben az esetben az eltelt több mint 60 év alatt –szinte teljesen összeforrt a sportággal.
De leginkább akkor embert próbáló egy ilyen búcsú, ha olyan évtizedekre visszanyúló családok közötti barátságról van szó, mint amilyen a Kamutik és az én saját családom, a kulcsárok, illetve a Kamutik és nevelőapám Móna Pista között volt.
Megtiszteltetés, hogy a vívók közössége és az olimpiai család nevében én búcsúzom az olimpikon tőrvívótól, edzőtől, sportvezetőtől – Kamuthy Lászlótól.
Tisztelt Gyászolók, kedves Sportbarátok!
A Kamuti család a negyvenes évek elején a budapesti Ráday utcában élt, innen indult a Kamuti fiúk életútja. Abban az „Arany háznak” nevezett épületben laktak, amelyikben több más sportoló mellett két másik vívó, a kardozó Gulácsi Feri és a későbbi klub- és csapattárs, Fenyvesi Csaba is éltek.
Laci 1940. január 13-án született, nagyszerű családban. Az édesapa a MÁV egykori vezérigazgató-helyettese és a BVSC vívószakosztályának vezetője volt, így a sportolás kérdésében a fővárosi vasutasok vívószakosztálya adott volt.
Az ifjabb Kamuthy tehetsége hamar megmutatkozott, már ifi korában a legjobb hazai tőrözők közt találta magát.
És itt megállnék egy percre, mert a két Kamuti kapcsolata, ez az önzetlen testvéri szeretet többet érdemel egy rövid említésnél. Kivételesen erős volt a kötődés a fivérek között. Jóban-rosszban összetartottak, mindenben társak voltak, és magától értetődően helyezték a másik érdekét a sajátjuk elé. Miközben Laci habozás nélkül adott le, vagy kért el mástól egy asszót, vagy szervezett akár körbundát Jenci kedvéért, Jenő a legteljesebb természetességgel segítette Lacit még az ő civil életében is. Volt olyan magyar bajnokság, ahol a döntőben egymás ellen vívtak, és többször is együtt is állhattak a dobogóra. Hol egyik, hol a másik volt a jobb. A világversenyeken azonban már egymást segítve erősítették a magyar tőrcsapatot, amelyet hosszú évekig a legjobbak közt tartottak számon a világon.
Kamuthy László 1958 és 1973 között volt tagja a magyar vívóválogatottnak. A magyar tőrvívás meghatározó egyénisége volt, és a testvérbátyja mellett a tőrvívás olyan csillagai voltak csapattársai, mint Gyuricza Jóska, Fülöp Misi, Czvikovszky Feró, Marton Pista, és Szabó Putyi.
Bay Bélánál vívott és mindvégig ki is tartottak egymás mellett. De nemcsak mesteréhez, hanem klubjához is hűséges maradt: sikerei egybeforrtak a BVSC-vel.
Négy olimpián vett részt. 1960-ban a tőrcsapattal 4., Tokióban 7., Mexikóban 5., Münchenben ismét 4. lett. Világbajnokságokon négyszer lett ezüstérmes, a magyar bajnokságokon négyszeres egyéni, csapatban hatszoros bajnok volt.
Kamuthy Lacit a Jóisten nagyszerű, kicsit fanyar humorérzékkel és kiváló intellektussal áldotta meg. Nagyszerű társasági ember volt, imádott zsugázni.
Tehetséges, nagyszerű adottságokkal megáldott vívó volt. Könnyed lazasága, bohém természete viszont nem engedte, hogy csodálatos tehetsége maradéktalanul kibontakozzon. Talán egy kicsit több szorgalommal Christian d’ Oriola klasszisú vívóvá érhetett volna.
Még versenyzőként közgazdász-diplomát és edzői oklevelet szerzett. Sportolói pályafutását követően edző, majd sportvezető lett. A nyolcvanas évek második felében néhány esztendeig családjával Hollandiában élt, ahol edzőként dolgozott. A nyolcvanas évektől a szövetség szakfelügyelője, majd a vasutasok szakosztályvezetője lett és innen is vonult nyugdíjba. Az utolsó bő évtizedben visszavonult, kicsit eltávolodott sportágától és egyetlen klubjától a BVSC-től is.
Kedves Laci!
Miközben az olimpiai szereplés egy sportoló életében jó, ha egyszer megadatik, neked a kiválóságod okán négyszer is volt benne részed. Csodálatos ajándékul jutott neked az is, hogy a magyar tőrcsapatban mind a négy alkalommal bátyáddal közösen léptetek pástra.
Emlékedet örökre megőrizzük, mert maradandó nyomot hagytál a magyar vívósport történetében.
Nemrég köszöntünk el csapattársadtól, Gyuricza Jóskától, most itt állunk előtted utoljára, hogy búcsút vegyünk tőled is. Tudtuk, hogy régóta betegeskedsz, de bíztunk erős szervezetedben. Tartalmas életutat jártál be, amíg augusztus 27-én hajnalban örökre lehunytad a szemed.
Isten veled, nyugodj békében.

(MOB; fotó: Róth Tamás)