1904 St. Louis
1904 St. Louis
1900 Párizs
1900 Párizs
1908 London
1908 London
1912 Stockholm
1912 Stockholm
1920 Antwerpen
1920 Antwerpen
1924 Párizs
1924 Párizs
1932 Lake Placid
1932 Lake Placid
1928 Amszterdam
1928 Amszterdam
1928 St. Moritz
1928 St. Moritz
1932 Los Angeles
1932 Los Angeles
1936 Berlin
1936 Berlin
1936 Garmisch-Partenkirchen
1936 Garmisch-Partenkirchen
1948 London
1948 London
1948 St. Moritz
1948 St. Moritz
1952 Helsinki
1952 Helsinki
1952 Oslo
1952 Oslo
1956 Melbourne
1956 Melbourne
1956 Cortina d'Ampezzo
1956 Cortina d'Ampezzo
1960 Róma
1960 Róma
1960 Squaw Valley
1960 Squaw Valley
1964 Tokió
1964 Tokió
1964 Innsbruck
1964 Innsbruck
1968 Mexikó
1968 Mexikó
1968 Grenoble
1968 Grenoble
1972 Szapporo
1972 Szapporo
1972 München
1972 München
1976 Montreal
1976 Montreal
1976 Innsbruck
1976 Innsbruck
1988 Szöul
1988 Szöul
1984 Szarajevó
1984 Szarajevó
1980 Moszkva
1980 Moszkva
1980 Lake Placid
1980 Lake Placid
1984 Los Angeles
1984 Los Angeles
1988 Calgary
1988 Calgary
1992 Barcelona
1992 Barcelona
1992 Albertville
1992 Albertville
1994 Lillehammer
1994 Lillehammer
1996 Atlanta
1996 Atlanta
1998 Nagano
1998 Nagano
2000 Sydney
2000 Sydney
2006 Torino
2006 Torino
2008 Peking
2008 Peking
2010 Vancouver
2010 Vancouver
2012 London
2012 London
1904-es Olimpiai küldöttség
1904-es Olimpiai küldöttség
Fuchs Jenő
Fuchs Jenő
1912-es Olimpiai Kardcsapat
1912-es Olimpiai Kardcsapat
Németh Imre
Németh Imre
Papp László
Papp László
Takács Károly
Takács Károly
1896 Athén
1896 Athén
1924 Chamonix
1924 Chamonix
2002 Salt Lake City
2002 Salt Lake City
2004 Athén
2004 Athén
Hajós Alfréd
Hajós Alfréd
1956-os Női kéziszer csapat
1956-os Női kéziszer csapat
Puskás Ferenc
Puskás Ferenc
Balczó András
Balczó András
Magyar Zoltán
Magyar Zoltán
Borkai Zsolt
Borkai Zsolt
Tordasi Ildikó
Tordasi Ildikó
Weisz Richárd
Weisz Richárd
2014 Szochy
2014 Szochy
Bauer Rudolf
Bauer Rudolf
Posta Sándor
Posta Sándor
Tersztyánszky Ödön
Tersztyánszky Ödön
Parti János
Parti János
1964-es Olimpiai labdarúgó válogatott
1964-es Olimpiai labdarúgó válogatott
1968-as Olimpiai párbajtőr csapat
1968-as Olimpiai párbajtőr csapat
Hegedűs Csaba
Hegedűs Csaba
Zsivótzky Gyula
Zsivótzky Gyula
Foltán László
Foltán László
Vaskuti István
Vaskuti István
Varga Károly
Varga Károly
Kovács Ágnes
Kovács Ágnes
Csollány Szilveszter
Csollány Szilveszter
Nagy Tímea
Nagy Tímea
Gyurta Dániel
Gyurta Dániel
Pars Krisztián
Pars Krisztián
Risztov Éva
Risztov Éva
Keleti Ágnes
Keleti Ágnes
Fábián László
Fábián László
Mizsér Attila
Mizsér Attila
Martinek János
Martinek János
Darnyi Tamás
Darnyi Tamás
Szabó Bence
Szabó Bence
Egerszegi Krisztina
Egerszegi Krisztina
Ónodi Henrietta
Ónodi Henrietta
Czene Attila
Czene Attila
Kőbán Rita
Kőbán Rita
Igaly Diána
Igaly Diána
Kammerer Zoltán
Kammerer Zoltán
Storcz Botond
Storcz Botond
Vereckei Ákos
Vereckei Ákos
Dr. Mező Ferenc
Dr. Mező Ferenc
Pelle István
Pelle István
Kabos Endre
Kabos Endre
Csák Ibolya
Csák Ibolya
Horváth Gábor
Horváth Gábor
2008-as Olimpiai bajnok vízilabda csapat
2008-as Olimpiai bajnok vízilabda csapat
Kovács Katalin
Kovács Katalin
Vajda Attila
Vajda Attila
Janics Natasa
Janics Natasa
Fazekas Krisztina
Fazekas Krisztina
Kozák Danuta
Kozák Danuta
Szabó Gabriella
Szabó Gabriella
Kovács Katalin
Kovács Katalin
Berki Krisztián
Berki Krisztián
Szilágyi Áron
Szilágyi Áron
Berczelly Tibor
Berczelly Tibor
Kovács Pál
Kovács Pál
Gerevich Aladár
Gerevich Aladár

Az „Apu” – 75 éves lett Kásás Zoltán

PDF letöltés Cikk nyomtatása E-mail

A 2000-es években a Kásás vezetéknév elég jól csengett az uszodákban, ám hogy háromszoros olimpiai bajnokunk azzá váljon, aki, ahhoz kellett egy másik Kásás is, aki a ’70-es években szórta „suta” kezével a gólokat, nem is akárhogyan! Hetvenöt éves lett Kásás Zoltán, az „Apu”, őt köszöntjük!

Kásás Zoltán 1946. szeptemberének idusán született az Alföld közepén, Alpáron (ma Tiszaalpár). Általános iskolás volt, mikor a margitszigeti uszoda 33-as medencéjében ismerkedni kezdett az úszással. Ekkor szúra ki őt a Dózsa legendás edzője, Técsőy Henrik (alias „Doki bácsi”) és rendelte be edzésre már másnap. Hogy mit láthatott meg benne, azt máig homály fedni, hiszen Kásás Zoltán emlékei szerint akkor ezt a 33 métert sem tudta végigúszni, de jó gyerek módjára másnap edzésre jelentkezett. Ám nem tartott sokáig lila-fehér pályafutása, hiszen édesanyja fanatikus Fradi-drukkerként el nem tudta képzelni, hogy az ő csemetéje ne a „zöld sasoknál” sportoljon, így csakhamar hősünk a Népligetben tempózott tovább Gerendás László kezei alatt, aki nem mellesleg a későbbi olimpiai bajnok, szintén pólós Gerendás György édesapja volt.

 

Egy úszóból úgy lesz vízipólós, hogy megunja a két fal közötti tempózgatást, vagy ahogy Kásás esetében is, nem volt rossz, de ahogy edzője is javasolta neki, jobban jár, ha inkább átnyergel a vízipólóra. Aminek meg is lett az eredménye, hiszen egész fiatalon, tizenkilenc évesen már debütált az FTC felnőtt csapatában, ahol akkoriban olyan korszakos zsenik, ikonok passzolták a labdát, mint Gyarmati Dezső, Kárpáti György, Ambrus Miklós, Bolvári Antal, vagy Felkai László. Egy évre rá, 1966-ban pedig a válogatott meghívója is megérkezett Markovits Kálmántól. A tűzkeresztségen egy Anglia elleni találkozón esett át, érdekes, hogy néhány évtizeddel később, a londoni olimpián pont a szigetország szakmai tanácsadója volt szeretett sportágában, így ott ült a kispadon akkor is, mikor Nagy-Britannia legjobbjai pont hazánk – köztük egy bizonyos Kásás Tamás – ellen szálltak vízbe. No de ne szaladjunk ennyire előre!

Az FTC színeiben nyert magyar bajnokságot, Magyar Népköztársasági Kupát, valamint 1974-ben KEK-et. 1966 és 1975 között 91 válogatott mérkőzésen csobbanhatott vízbe. Ekkoriban kezdett formálódni a ’70-es évek Aranycsapata is, melynek Kásás Zoltán is tevékeny részese volt. Egy anekdota ebből az időszakból: az aktuális nemzeti csapat Hvar szigetén, a Jadran-kupán vett részt, ahol a szervezők egy igen elegáns szállodában szállásolták el csapatunkat, melynek éppen akkor tartották az ünnepélyes megnyitóját is. A magyar pólósokat cirka ötven évvel ezelőtt se kellett félteni; egy Capitaly parti végére utolsóként maradt Cservenyák Tibor és Kásás Zoltán fogadást kötöttek egymással, miszerint aki alulmarad, az Cservenyák hálóingében (?) kénytelen végigsétálni a lenti, illusztris társaságon. Mint sejthető, ünnepeltünk veszített, így ő volt kénytelen ezt a kék-sárga outfitet magára ölteni, melyen úgy próbált enyhíteni, hogy egy törülközőt és szappant is magához vett, majd mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne, ebben a szerelésben odalibegett a recepcióhoz azzal a mondattal, hogy „Where is the toilett, please?”…

De nem csak móka és kacagás a vízilabda, hiszen komoly eredmények is születtek ebben a korszakban, hogy mást ne mondjunk az első ízben 1973-ban kiírt vizes világbajnokságot, melynek Belgrád adott otthont, a magyar válogatott nyerte, soraiban Kásás Zoltánnal. Ám azt talán ő sem gondolta, hogy a következő ilyen vb-elsőségre majd' 30 évet kell várni, ő pedig akkor is ott lesz a kispadon…

A vb-címhez egy évvel korábban Münchenben egy olimpiai ezüstöt is sikerült begyűjteni, egy évvel később, 1974-ben pedig Európa trónjára is felülhetett a kompánia. A válogatottban 1975-ben szerepelt utoljára, a montreáli olimpiára már nem utazott. 1977-ben elhagyva anyaklubját, Tatabányára igazolt, ahol sikerült az addig NB II-es csapatot felhozni az első osztályba. Időközben elvégezte a Testnevelési Főiskola szakedzői szakát, mely tudását először Ausztráliában kamatoztatta 1983 és 1985 között, hazatérve pedig ismét a vértesi klub kispadjára ült le, de immár szakvezetőként. A ’80-es évek végén elvállalta a férfi-válogatott szövetségi kapitányi posztját, és bár szakértelméhez nem fért már akkor sem kétség, még sem sikerült azt véghez vinnie a csapattal, amit szeretett volna, így a szöuli olimpia után lemondott, majd Olaszországba szerződött trénerként. Később visszatért Magyarországra, ahol előbb a Szeged, majd a Ferencváros edzője lett. Ezt követően a Becsej kispadjára ült le, akikkel sikerült elhódítaniuk a BL-t, ugyanezt pedig sikerült megismételnie az Olimpiakosz Pireusszal is, utóbbival a Szuper Kupát is elhozták, hogy-hogy nem annak a Vasasnak az orra elől, melynek a következő szezonban edzője lett, és itt végre sikerült az is, amire addig nem volt lehetősége – klub szinten – saját fiát is gardírozta a medencében. Később ismét megfordult az Alföldön, előbb Hódmezővásárhelyen, majd Szegeden, akikkel 2009-ben elhódították a LEN-Kupát. Egy szaud-arábiai kitérő után a brit nemzeti válogatott mellett lett szaktanácsadó, a 2012-es londoni játékokra készítette fel a sportág őshazájában annak legjobbjait, és ahogy korábban említettük, itt esett meg az is, hogy apa és fia „ellenfélként” találkozott egymással egy válogatott találkozó alkalmával a parton.

Ám nem volt ez mindig így! Kemény Dénes 1997-es kinevezésével Kásás Zoltán is ismét a válogatott mellé került, mint másodedző, aminek fia kezdetben nem örült, így édesapja 2003-ig nem is utazott hivatalosan a csapattal, a sydney-i olimpiára is külön ment ki, hogy ott aztán tanúja legyen, ahogy 24 év után ismét a dobogó legfelső fokára állhatott fel a magyar válogatott, ami neki ugyebár játékosként nem sikerült. Ezzel kapcsolatban több interjúban is elmondta, hogy ha bármikor döntenie kellett volna, hogy ő legyen olimpiai bajnok, vagy a fia, mindig, minden körülmények között utóbbi mellé tette volna le a voksát. Hivatalosan először a 2003-as kranji Eb-re kísérte a csapatot, majd pár héttel később a barcelonai világbajnokságra is, ahol harminc évvel azután, hogy ő és társai megszerezték az elsőséget, a Kemény-legények is megszerezték az aranyérmet, ezzel pedig fia, Tamás lett az egyetlen olyan férfi játékos, aki minden korosztályban megnyerte az össze létező címet, amit lehetett. Szerep jutott „Apu”-nak — ahogy egy idő után a válogatott és Kemény Dénes is becézte — is a döntőn, hiszen az óra meghibásodása miatt neki kellett átmennie a zsűriasztalhoz, mutatnia, mennyi van még hátra a támadóidőből, a végén pedig apa és fia a medencében, együtt örülhetett a sikernek. Ahogy egy évvel később Athénban, valamint 2008-ban Pekingben is az olimpián. Utóbbi után a VLV-nek adott interjúban így foglalta össze ennek a nem mindennapi társaságnak a titkát: „Ebben a csapatban az volt fantasztikus, hogy én 12 év alatt nem hallottam egyetlen disszonáns hangot, ami egész egyszerűen hihetetlen! Edzőtáborok, kontinentális és világversenyek, sok összezártság – ezek mindig kihozzák a feszültséget egy közösségben. Ők pedig mindig megálltak annál a határnál, amin túl lépve már nem használtak volna a csapategységnek. Úgy gondolom, hogy ebben ez a csapat utánozhatatlan volt és ez az egyik titok – a tudáson kívül.”

A korszakváltás, mint írtuk fentebb Kásás Zoltánt is más vizek felé terelte, az utóbbi években előbb a szövetség, majd a Testnevelési Egyetem kötelékében a szakemberképzésből vette és veszi ki a részét, tanítja a jövő edzőit, mint mesteroktató, mely címet nemrégében adományozta neki az intézmény. Emellett igen aktív életet él, a sport nem csak elméletben része a napjainak, ha csak teheti mozog, 2017-ben részt vett a budapesti Masters vizes vb-n is. Kéznyomát őrzi a Sportcsillagok Fala, de rendszeres résztvevője a MOB eseményeinek is. Játékosként és edzőként is a maximalizmus volt rá a jellemző, utóbbi minőségébe saját bevallása szerint is a kiabálós típusba tartozott, de mindig próbált róla „leszokni", de bármit is csinált, azt mindig alázattal. Édesszájú, és fiához hasonlóan ő is alvajáró, de ahogy a pólósoknak általában, a humorérzékére nem lehet panasz, hiszen ahogy a 2017-es masters-vb ezüstjét kommentálta, miszerint „A végkövetkeztetés az, hogy megúsztuk valahogy az egészet élve és még egy ezüstérmet is kaptunk. Ebben a korban, 70+-ban (úgy is mondhatnám, hogy 70 és a halál között) ez már hatalmas dolog!”

Mi kívánjuk, sokáig legyen még ennyire aktív részese nemcsak a vízilabda, de a magyar sport és az olimpiai család életének is. Az Isten éltesse még sokáig Kásás Zoltánt!

(MOB-összeállítás; képek: MOB/Szalmás Péter, MTI)

Olimpiai érmeink

A magyar sportolók által eddig nyert

arany, ezüst és bronzérmek száma:


190 165 189
Facebook
Instagram
Rss
YouTube