Kozák Danuta: a rutin érzésével

Kozák Danuta a magyar mezőnyhöz képest viszonylag gyorsan letudta az olimpiai válogatót: már májusban eldőlt, hogy Londonban ő képviselheti a magyar színeket a királykategóriában, azaz K-1 500 méteren, amellyel természetesen a csapathajóba is megváltotta helyét.

Párválasztók, szétülések, összeveszések az olimpia évében törvényszerűen vannak. Mivel ön már májusban megszerezte az egyes indulás jogát, így sok-sok feszültségtől megkímélte magát. Nyilván jól jön ez a nyugalom...

Mindenképpen könnyebbséget jelent – mondja Kozák Danuta.
- Négy éve nekem is jócskán kijutott a balhéból, és sajnos sokáig hordoztam magamban ezeket az érzéseket, még egy-két évvel később is befeszült izommal álltam a parton, a versenyeken. De ez már a múlté. Egyébként nem tudom, mi lett volna, ha nem én nyerem az egyes válogatót. De ezzel nem is akarok foglalkozni.

Valóban, inkább arról beszéljünk, hogy ön lett a befutó. Néhány hónappal ezelőtt, mondjuk amikor az egyik téli futóedzés után kifordult bokával sántikált, megfordult a fejében ez a lehetőség?

Őszintén? Abszolút nem. Tavaly ősszel egyáltalán nem éreztem magamban az erőt ahhoz, hogy felkészüljek az egyesre. Rossz élmény volt számomra a világbajnoki ezüstérem, ami ugye egy kissé viccesen hangzik, de hát mégis csak kudarcot jelentett. Aztán jött a bokasérülésem, a tavaszi törökországi táborba pedig hátfájással utaztam, egyáltalán nem hittem, hogy valaha is képes leszek a maximumra.

Májusban azonban annyival jobb volt mindenkinél, hogy nem volt kérdés, öné a szám. Mitől tudott így kiemelkedni a mezőnyből?

A kor sokat számít. Kovács Kati, Douchev-Janics Natasa és Fazekas Krisztina is túl vannak a harmincadik életévükön, én még csak huszonöt éves vagyok, vagyis abban a korban, amikor az ember a legjobb fizikai teljesítményre képes. Ez nem „öregezés” a részemről, pusztán tény. Ettől függetlenül a lányok hihetetlenül kemény ellenfeleim minden egyes versenyen, sosem szabad senkit leírni.

Ha már a kort említette: négy esztendővel ezelőtt Idem 44 évesen lett olimpiai ezüstérmes...

És most is számolni kell vele, mert ő minden olimpián nagyot dobbant. És ha már az ellenfelekre terelődött a szó: az ausztrál Alana Nicholls, az ukrán Inna Oszipenko-Radomszka és a dán Henriette Engel-Hansen is aranyesélyes lehet. A tavalyi világbajnok német Nicole Reinhardt sérülés miatt nem indul Londonban, de az őt helyettesítő Silke Hörmannról nem sokat tudok.

Idem a Nemzeti Sportnak adott tavaszi interjújában azt mondta, ha nincs Reinhardt, a magyarok megverik a németeket négyesben. Nos, nincs Reinhardt...

De a németek hihetetlenül jól rajtolnak, ebben nekünk is fejlődnünk kell. Az egységünk egyébként nagyon erős. Szabó Gabi 2009-ben még azon gondolkozott, hogy abbahagyja, most pedig élete legjobb formájában van, nyertünk egy bivalyerős Fazekas Krisztát, és persze itt lesz Kovács Kati, akinek hozzám hasonlóan szintén nem volt felhőtlen a felkészülése, de nagyon pozitív az a tudás és az az akarat, amellyel ehhez az olimpiához áll. Ő mindig, minden helyzetben képes felszívni magát.

És ön? Tavaly azt mondta, az az egyik rossz tulajdonsága, hogy nem tud harapós lenni a nagy versenyek előtt...

Rájöttem arra, hogy nem is jó az nekem. Én úgy tudok nyerni, ha nincs rajtam pluszfeszültség, ha úgy érzem magam, mintha az egyik edzésen lapátolnám az ötszáz métert. A válogatót is ebből a rutinérzésből nyertem meg. Ön szerint egy olimpiai döntőben lehet rutinból evezni?!

(Forrás: kajakkenusport.hu)