Marosi Ádám a legboldogabb bronzérmes

"Egy másodpercre sem adtam fel" - válaszolt Marosi Ádám arra a felvetésre, hogy hat asszó után öt vereséggel állt az első számban a vívásban.

- "Úgy jöttem ide, hogy megbeszéltem az edzőmmel és a pszichológusommal, hogy ez csak egy öttusaverseny. De amikor beléptem a vívóterembe, rá kellett jönnöm, hogy ez egy más kávéház, nem csak egy egyszerű öttusaverseny. Hát, kellett tíz asszó, míg a kezdeti feszültség átcsapott abba a pörgős, felfokozott állapotba, amely aztán a vívásomat jellemezte."

Marosi Ádám kiemelte, hogy milyen fontos volt számára a magyar szurkolók támogatása:
"Ilyen közönség, mint a magyar, a világon nincs még egy. Nagyon jólesett, hogy az ország minden szegletéből, a Kárpát-medencéből jöttek, s nagyon sok itt élő magyar is szurkolt. Amikor a lovaglást teljesítettem hibátlanul, olyan érzés töltött el, amit tiszta szívből kívánok mindenkinek, hogy egyszer élje át. Hasonló volt ahhoz, mint amit akkor éreztem, amikor befutottam a célba, s bronzérmes lettem."

Marosi hozzátette, a cseh David Svoboda megérdemelte a győzelmet, mert kiválóan vívott, s nagyszerűen teljesített a lövészettel nehezített futásban is. A záró szám előtt a magyar öttusázó már egyértelműen a dobogót célozta meg.

 "Aki kicsit is ismeri az erőviszonyokat, pontosan tudta, hogy a dobogó valamelyik fokáért fog menni a harc. Mögöttem eléggé le voltak szakadva a nagy kombinált versenyzők, akik beleszólhattak volna az érmek elosztásába. Csak előre mentem, előre néztem, az utolsó 1000 méter előtt pedig már elég egyértelmű volt a harmadik hely."

Marosi kiemelte hogy, ugyan London a kedvenc városa, mivel a 2009-es világbajnoki címet is itt szerezte, de "vannak még bástyák szerte a világban."

"Nem titok, van egy másik kedvenc városom is, ahová négy év múlva fogok menni" - utalt a 2014-es riói játékokra.

(Forrás: MTI)