50 éve történt: Október 23. - 12 év után ismét olimpiai bajnok a labdarúgó-válogatott

Elérkeztünk az 1964-es tokiói olimpia utolsó előtti versenynapjához, melyen a magyar és csehszlovák válogatott csapott össze a stadionban a labdarúgótorna elsőségéért. Utána az utolsó napra már csak a Nemzeti Stadionban rendezendő lovas díjugrató egyéni verseny és a záróünnepség maradt.

A magyar-csehszlovák meccsen 80 ezer néző várta a mérkőzés kezdetét. Amikor a csapatok kifutottak a játéktérre, a magyar együttes japán szokás szerint mély meghajlással köszöntötte a közönséget, amely nagy rokonszenvvel üdvözölte a gesztust.

Felváltott támadások jellemezték az első negyedórát, de mindkét kapu érintetlen maradt. Egyre jobban belelendült a magyar támadógépezet. A 18. percben Bene az oldalhálóba lőtt. A csehszlovákok többnyire védekezésre kényszerültek, de a mieinknek nem sikerült bevenniük Schmucker hálóját. Sőt néhány szórványos cseh támadásnál Szentmihályi bravúrja is kellett, hogy ne rezdüljön meg a magyar háló.

A szünetben nagyobb higgadságot kért játékosaitól Lakat Károly, s felhívta a figyelmet, hogy használják ki játékosai a pályát egész szélességében.

A második félidőben először Szepesi próbálkozott lövéssel. A 47. percben Csernai vezette fel a labdát, majd Bene elé továbbított. Fiatal csatárunk a kapu felé tört, egymásután cselezte ki ellenfeleit, majd élesen a kapu elé lőtt. Ott a menti igyekvő Weiss bal lábáról a bal felső sarokba vágódott a labda. Öngól. 1:0 Magyarország javára.

Nem sokkal később Bene a jobb kapufát találta el, s a kipattanót Katona a kapu fölé lőtte. A csehszlovákok csak szórványosan támadtak.

Az 59. percben Novák a jobbösszekötő helyén tanyázó Benéhez adta a labdát. Bene nem sokkal a félvonalon túlról hatalmas lendülettel megindult az ellenfél kapuja felé. Az ellenfél játékosait sorra átjátszotta, majd 14 méterről nagy erővel a kapu közepébe a léc alá vágta a labdát. 2:0 a javunkra. A közönség élvezte a játékot, sűrűn felcsattant a taps.

A 68. percben Masny lövését védte Szentmihályi. A 76. percben Bene beadását Katona lőtte egészen közelről a kapura, de a gólvonalon álló Weiss fejjel hárított.

A 80. percben Valosek beadásánál Nógrádi megzavarta a fejelni szándékozó Orbánt, a labda Lichtnégel fejéről Brumovsky elé pattan, aki nem hibázott. 2:1-re szépítettek a csehszlovákok. A gól megzavarta a magyarokat, játékosaink elkezdtek kapkodni, a csehszlovákok kétségbeesetten támadtak. Szerencsére Urbán egy lehetőséget elügyetlenkedett.

A mérkőzés végét jelző játékvezetői sípszó után a magyar játékosok boldogan borultak egymás nyakába.

Lakat Károly a mérkőzés után így nyilatkozott: „Hosszú, hosszú hónapok céltudatos munkájának eredménye ez az aranyérem. A fiúk megértették azt, hogy a szó igaz értelmében valóban csak verejtékes munkával lehet eredményeket elérni. A döntő mérkőzésen mindenki remekül küzdött, főleg a lelkesedés és a fegyelmezett játékfelfogás vezetett győzelemre."

A csapatkapitány Novák Dezső csak annyit mondott: „Nagyon nehéz mérkőzés volt, azt hiszem, felülmúltuk a csehszlovákokat, és megérdemelten győztünk."

Bene Ferenc az olimpiai torna gólkirálya úgy fogalmazott: „Végtelenül örülök, hogy 20 éves létemre olimpiai aranyérem tulajdonosa vagyok. Titokban azt reméltem, hogy az olimpián én rúgom majd a legtöbb gólt. Nos, ez is sikerült. Hihetetlen akarásunknak aranyérem lett a jutalma."

Az olimpiai bajnok válogatott bő kerete:
Fent: Nagy György (tartalék), Csernai Tibor, VargabZoltán, Bene Ferenc, Komora Imre, Farkas János, Dunai II. Antal (tartalék), Katona Sándor
Középen: Nagy István (tartalék), Nógrádi Ferenc, Palotai Károly, Szepesi Gusztáv, Orosz Pál (tartalék)
Lent: Novák Dezső, Káposzta Benő (tartalék), Gelei József, Szentmihályi Antal, Orbán Árpád, Ihász Kálmán

A tornacsarnokban ugyanúgy, mint egy nappal korábban, csütörtökön, a lelkes magyar tornásztársak szurkoltak a talaj döntőjében induló Ducza Anikónak. Makray Katalin, aki az előző nap ezüstérmet szerzett felemáskorláton biztatóan mondta csapattársának:
 - Ani, szerintem nagyon jól fogsz dolgozni.

Az ellenfelek között volt két-két szovjet és német, továbbá a csehszlovák Caslavska. Ducza hozott pontszáma 9.6 volt, s csak a két német állt mögötte. Az első tornásznő a német Radocka volt, akinek gyakorlatát 9.7-re értékelték. Őt Föst követte, aki hasonló pontszámot kapott.

Következett Jánosiné Ducza Anikó, aki szép gyakorlatot mutatott be. Bátran ugrott, az összekötő mozdulatok is kitűnően igazodtak a zenéhez, s csak egészen apró tartáshibát lehetett felfedezni lendülettel, ritmussal végzett gyakorlatában. A bírák az ő gyakorlatát is 9.7-re értékelték.

Hátra volt még Caslavska, aki csavart szaltójában hibázott, így a többieknél alacsonyabb pontszámmal a negyedik helyre szorult, de még hátra volt a két szovjet tornásznő.

A két utolsó tornásznő, Latinyina és Asztahova hozta a megszokott magas szintű gyakorlatát, 98.866 illetve 9.8-as pontszámukkal Ducza elé kerültek, de a magyar lány így is nagyon örült a bronzéremnek.

Mint a bronzérmes tornásznő 50 évvel a megszerzett érem után elmondta, nagyon örült a harmadik helynek, amely számára egy aranyéremmel ért fel, hiszen 1963. november 19-én Zsuzsa lánya születése után pár hónappal állt ismét csatasorba, s így is sikerült szép eredményt elérnie.

A két szép siker mellett csalódás is érte a magyar tábort ezen a napon. A férfi kardcsapat a negyeddöntőben, Bakonyi 3, Kovács 2, Pézsa és Horváth 1-1 győzelmével 9:7-re alulmaradt az olaszokkal szemben. Ezzel elúsztak az érmes reményeink.


Az 5-8 helyért Romániát 9:0-re, a közös német csapatot 9:3-ra verte a magyar gárda, s így Bakonyi Péter, Horváth Zoltán, Kovács Attila, Pézsa Tibor és Messzéna Miklós (a képen)  összeállítású kardcsapat az ötödik helyet szerezte meg.


Ökölvívásban nem voltunk érdekeltek a finálék során, de Kajdi János könnyűsúlyban az ötödik helyen végzett.














Röplabdában a magyar-bolgár találkozó tétje az ötödik hely megszerzése volt. A két válogatott a találkozó előtt holtversenyben állt a tabella ötödik pozíciójában.

A magyarok elég fáradtan, csak a második és harmadik játszmában tudták nyílttá tenni a találkozót. Többre azonban nem futotta játékosaink erejéből. A bolgárok nyerték a találkozót 3:1-re (9, 12, -12, 8), és a magyarok a hatodik helyen fejezték be az olimpiai játékokat.

(MOB, Népsport 1964 Fotók: MTI, Videó: Csőke József, MOB)