Vívás

Sokan, sokféleképpen magyarázták már a magyar vívás sikerességét. Valószínűleg a legbiztosabb receptet sose fogjuk megtudni, de annyi biztos, hogy a csibészség és a pallérozott elme, mint összetevő, ott lenne mindegyikben. Ahogy ott van Erdős Sándor sportkarrierjében is.

Többször megírtuk már, hogy a vívás a legsikeresebb olimpiai sportágunk. Férfi kardvívóink és párbajtőrözőink gyakorlatilag a kezdetek óta ott vannak a világ élvonalában. Ám nem csak ők termelték ki azt a szekérderéknyi érmet az elmúlt több, mint száz év alatt. Első női olimpiai pontszerzőnk, érmesünk és olimpiai bajnokunk a női tőrvívásból került ki. Hetvenötödik életévét betöltő Szolnoki Mária pedig méltó utóda lett a nagy elődöknek.

Legsikeresebb olimpiai sportágunk a vívás, melyen belül a kardvívás 1908-tól 1964-ig tartó időszakában az egyéni küzdelmekben csak akkor nem magyar állt a dobogó legfelső fokán, amikor az I. világháború egyik vesztes országaként nem indulhattunk. Pézsa Tibor tokiói aranyérme után huszonnyolc évet kellett várni arra, hogy ismét magyar himnusz szóljon az olimpián a férfi kardvívók egyéni küzdelmeinek végén. Akiért pedig szólt: Szabó Bence.

A magyar sportban se szeri, se száma az olyan családoknak, ahol több generációra nyúlik vissza az élsport művelése. De olyan talán kevesebb van, amikor a később civil foglalkozás is összeköti a családtagokat. Abay Péter mindkét kategóriát erősíti.

Mióta világ a világ, mindig voltak, vannak és lesznek olyan emberek, kiknek neve már életükben fogalommá válik. Akik meghatároznak egy korszakot, egy intézményt. A magyar olimpiai mozgalomban is van jó néhány ilyen személyiség. Ám ha az elmúlt negyven évből kellene egyet kiemelni, ő nem is lehetne más, mint Schmitt Pál.

Nem mindennapi életút áll Nemzetünk Sportolója, Rejtő Ildikó mögött. Se szeri se száma éreminek, de ez nem is csoda, hiszen még veterán kategóriában is felállhatott az Eb és vb dobogó legfelső fokára.

Kicsit kifordítva a hollywood-i szállóigét, mondhatnánk, hogy a vívásban elég magyarnak születni, bár mondjuk nem árt, ha az ember felmenői között is akad, e sportág jeles képviselői közül egy-egy. Szőcs Zsuzsanna (a képen balról a második) esetében a genetikailag öröklött tehetség gyakorlatilag a köbre emelkedett.

Nem csak a két világháborút, de az ’56-os eseményeket is megsínylette a magyar sport, már ami az emberi veszteségeket illeti. Melbourne-ből sokan nem tértek haza, hanem egy jobb és szabadabb élet reményében, elfogadva a Sport Illustrated meghívását, elindultak az Újvilág felé. Közéjük tartozott Magay Dániel kardvívó is, kinek döntését az élet igazolta.

Március 30-án a Farkasréti temetőben végső búcsút vettek Marosi Paula olimpiai bajnok vívótól. Tokió bajnokát Rejtő Ildikó egykori csapattárs, a Nemzet Sportolója és Gyulay Zsolt, a Magyar Olimpiai Bizottság elnöke is búcsúztatta.