Nem csak a húszéveseké...

A korom nem számít, szól az aggastyán kéményseprők önironikus bölcselete, és alighanem a svédek legendás lövésze, Oscar Swahn (a képen jobbról a 2.) is ezt a mondást tette magáévá, amikor előbb a játékok történetének legidősebb olimpikonja, majd érmese lett.

A Göteborgtól 100 kilométerre északra fekvő Tanum festői szépségű kisvárosa két dolog miatt lehet ismert az olvasó számára. A világörökség részét képező, embereket, állatokat, hajókat és fegyvereket ábrázoló bronzkori falfestményeiről és Oscar Gomer Swahnról, a település hatszoros olimpiai érmesről. Utóbbiról mesélünk.

Swahn 1847-ben látta meg a napvilágot, tehát egy évvel azelőtt, hogy lánglelkű márciusi ifjaink birokra keltek volna a magyar szabadságért. De, hogy tovább fokozzuk, ekkor még nem csupán az újkori olimpiák gondolata volt kósza gondolat, maga a modern kori ötkarikás játékok atyja, Pierre de Coubertin báró sem született meg. Hovatovább, Thomas Edisonban akkor még talán fel sem ötlött az izzólámpa (1879) elképzelése, motoros autóról (1886) vagy éppen a számítógépről (1887) pedig álmodni sem mertek eleink.

Swahn életének első mintegy hatvan évéről vajmi keveset tudni, de a későbbiek tükrében talán túlzás nélkül állíthatjuk, hogy Swahn – nem csupán képletesen – ez idő alatt csak ült a puskaporos hordón. Annyi biztos, hogy dolgozott könyvelőként, mesterlövészi készségeit pedig valódi szarvasokra vadászva, a svéd tanyavilágban és erdőkben tökéletesítette, de volt lőegylet vezetője is hazájában. Aztán 1908-ban, 60 évesen valósággal berobbant az olimpiai köztudatba.

A londoni játékokon Swahn az azóta az olimpiai sportágak palettájáról eltűnő és a feledés homályába vesző futószarvas számokban tűnt ki. A kor lövészversenyén a résztvevők feladata a tőlük mintegy 100 méterre mozgó, szarvas alakú céltáblák eltalálása volt. Ekkor a svéd céllövő az egylövésesek viadalában egyéniben és csapatban is az élen zárt, a kétlövésesek között pedig a harmadik helyig lövöldözte magát. Aki pedig azt gondolta, hogy a svéd klasszis 60 évesen már ellőtte az összes töltényét, az tévedett, ugyanis ez még csak Swahn karrierjének bíborvörösen derengő hajnala volt.  

Hiszen nem is volt vitás, hogy Swahn négy évvel később, hazai lőtéren, a Stockholmban rendezett olimpián is célra tart majd. Így is lett. Az ekkor 64 esztendős mesterlövész pedig hazájában sem vallott szégyent vagy, ahogy a lövészszleng tartja, nem a „lőttek még” kategóriájában zárt. Ezt pedig mi sem igazolja jobban, mint az egylövéses csapatban nyert aranya és a kétlövéses egyéniben szerzett bronzérme.

1916-ban aztán sajnos nem az olimpián, hanem a világháborús frontvonalakon volt a fegyvereké a főszerep, de az elmaradt játékok sem szegték Swahn lövőkedvét, aki 1920-ban – immáron 72 évesen – ismét csőre töltött. Antwerpeni részvételével Swahn lett minden idők legidősebb olimpikonja, azt pedig, hogy az idő nem fogott a svéd lövészen és, hogy nem osztotta a csak a részvétel a fontos közhelyét sem,  jól mutatja, hogy a kétlövéses csapatversenyben ezüsthöz segítette Svédország legjobb puskásait, így az olimpiatörténet legkorosabb érmesét is Swahn személyében tisztelhetjük.

A krónikáskönyvek szerint a dús szakállú, rendre fekete kabátban és kalapban feltűnő sportember az 1924-es olimpiára is megfeszített tempóban készült, egy betegség azonban keresztülhúzta számításait.

A későn érő és elképesztő sikereket elérő Swahn 1927-ben, a svéd fővárosból költözött az örök vadászmezőkre, ahol azóta az égi szarvasok rettegik lövéseit.

Ugye, hogy nem csak a húszéveseké a világ?!

(MOB-összeállítás; kép: olympic.org)