50 éve történt: Október 22. - Ezüstös nap Makray Katalin és Hesz Mihály főszereplésével

Az olimpia tizenkettedik napján megoszlott a magyar tábor figyelme a torna és a kajak-kenu versenyei között.  

A tornacsarnokban egyöntetű volt a vélemény, hogy a szerenkénti döntőkben bárki is nyer az megérdemelten jut hozzá az aranyéremhez.
A felemáskorlát döntőjébe Makray Katalin a harmadik legjobb eredménnyel jutott be. A teljes tornászcsapat, még a másnap döntős Ducza Anikó is egy emberként szurkolt a fiatal magyar tornászlánynak a lelátón.

Sárkány István edző szinte biztosra vette, hogy ezen a szeren nem lehet megelőzni a cseh Caslavskát.
Tévedett. A cseh lány gyakorlata közben az egyik pillanatban eltörött a karfa, s így meg kellet ismételni gyakorlatát. Az ismétlés nem sikerült olyan jól, mint elsőre, így felcsillant a remény az éremszerzés Makray számára.

A két szovjet Latinyina és Asztahova gyakorlata nagyszerűen sikerült. Ezután lépett a szerhez a magyar tornászlány, akit Müller Katalin bátorítólag biztatta a három nagy név utáni gyakorlatának bemutatására.

Makray hatalmas lendülettel kezdte gyakorlatát, és ez a lendület végig kitartott. Miután leugrott a szerről, a közönség hatalmas tapsa köszöntötte. A pontozók 9.633-ra értékelték gyakorlatát, s összpontszáma 19.216 Latinyina elé sorolta a második helyre.
Az utána következő két tornász a japán Aihara és a szovjet Zamotajlova már nem tudta túlszárnyalni a magyar lány teljesítményét, így ezüstérmesként boldogan ölelték társai az eredményhirdetés előtt Makray Katalint.

A Tokiótól 60 km távolságban lévő Szagami tavon  mind a hét döntőben érdekeltek voltak a magyarok.


A kajak egyesek csatájával kezdődött a verseny. Mindenki a román Vernescu és a szovjet Piszarjev sikerét várta. Senki sem számolt a svéd Rolf Pettersonnal, aki 500m-nél már két és fél hajónyira vezetett a mezőny előtt. Őt követte a német Suhrbier, azután Vernescu és Hesz.  A 21 éves magyar fiú ekkor robbantott, s megelőzte a német riválisát, s 100 méteren át egyvonalban haladt a románnal. Ekkor ismét erősített. Fokozatosan fogyott a vezető svéd és Hesz közötti távolság. A célban alig egy arasznyi volt az előnye a svédnek, így egy ezüstéremmel kezdte a napot a magyar csapat.

A nők rajtoltak ezután, ahol a szovjet Ludmilla Hvedoszjuk nagy fölénnyel nyert. Róka Mária nem tudott beleszólni a versenybe a nyolcadik helyen haladt át a célvonalon.

Törő András kenu egyesben 100 méterrel a cél előtt még versenyben volt az ezüstéremért, de a hajrában a román Igorov és a szovjet Penyajev jobban bírta, így meg kellett elégednie a negyedik helyezéssel. A versenyszámot a toronymagas esélyes német Jürgen Eschert nyerte.

A kajak kettesek mezőnyében a Szöllősi Imre, Mészáros György összeállítású magyar duó igen rossz pályát kapott, messze a többi esélyes hajótól. 500 méternél szinte egyszerre haladt át a mezőny a bóják között. Szöllősiek nem tudtak jól hajrázni. Nem volt „együtt” a két fiú az utolsó 200méteren, s így csak az ötödik helyen érkeztek a célba.

A kenu kettesek csatájában a németek rajtoltak a legjobban, de őket a szovjetek és a Soltész Árpád, Hajba Antsl duó követte. 600 méternél a szovjetek robbantottak, és meglepetésre a franciák kettőse is felzárkózott. Az utolsó 50 méteren a dánok egysége is megelőzte a magyar duót, s így ismét egy negyedik helyet könyvelhettek el szakvezetőink a parton.

A női kettesek egy rontott rajt után vágtak neki az 500 m-es távnak. A Benkő Katalin, Róka Mária duó nem tudta felvenni a versenyt a mezőnnyel, hetedik lett.


A legszínvonalasabb versenyt a kajak négyesek küzdelme hozta. Öt hajó – a végső öt helyezett – lélegzetelállító csatát vívott egymással.  Hol a németek, hol a románok haladtak az élen. A magyarok a harmadik helyet foglalták el. A szovjetek szédületes hajrában jöttek fel, s nyerték meg a futamot. Mi versenyben voltunk a harmadik helyért, de a francia és a román hajó is jobbnak bizonyult. Így a Szöllősi Imre, Mészáros György, Kemecsei Imre, Szente András összeállítású egység negyedik lett.
A magyarok összességében csalódást okoztak, míg Rómában 32 olimpiai pontot szereztek, most csak 16 pontra futotta erejükből.
 

Kardcsapatunkat a selejtezők során az olaszokkal és az argentinokkal sorsolták egy csoportba, de csak egy kieső volt. Így mivel a két vívóhatalom az olasz és a magyar is biztosan győzte le a dél-amerikai gárdát, így már a nyolc között folytathatták. A nyolc közé jutott még a Szovjetunió, az Egyesült Államok, Románia, Franciaország, Lengyelország és a Közös német csapat.

Röplabdázóink a Komazava csarnokban rendkívül értékes győzelmet arattak Dél-Korea ellen.
Az első játszmát igen nehezen 17:15-re nyerték Tatárék, s utána az alacsony, de igen mozgékony ázsiaiak két játszmában is felülkerekedtek. 1:2-es hátrány után, már-már veszni látszott minden, hiszen 6:1-re vezettek a koreaiak. Ekkor Tüske lendülete segített, s 8:8-as döntetlenre zárkózott fel a magyar csapat. Innen már nem veszítettünk pontot, s következhetett a mindent eldöntő ötödik játszma.
Egy rövid pihenő után végre tudásához méltó teljesítménnyel, erőfölénnyel fektette a csapat kétvállra a lelkesen harcoló ellenfelét.
A 3:2-es győzelmével nyolc forduló után a csapat holtversenyben az ötödik helyre került a bolgárokkal.

(MOB, Népsport 1964, fotók: MTI, videó: részlet Csőke József filmjéből)