Olimpiai bajnok vízilabdázó nosztalgiázott a Csanádi-kör vendégeként

Rangos vendége volt csütörtök este a Csanádi Árpád Olimpiai Baráti Körnek a zuglói, Őrnagy utcai iskolában: dr. Kiss Gergely háromszoros olimpiai bajnok vízilabdázó. A dr. Hencsei Pál vezette olimpiai kör eseményén a ma már visszavonult háromszoros ötkarikás bajnok pályafutásának kezdetétől az olimpiákon át egészen a jelenig beszélt múltjáról, hétköznapjairól.

A korábbi látogatottságot jóval meghaladó részvétel indokoltsága igazolódott a beszélgetés során. Kiss Gergely ugyanis rutinos nyilatkozóként folyamatosan informálta hallgatóságát a vele kapcsolatos érdekességekről, tudnivalókról. Többek között megtudhattuk azt is, hogy egyetlen gyermekként sportcsaládba született. Édesanyja kézilabdázott, s eljutott a Ferencváros csapatához is, de a próbajátékot követően megmaradt korábbi együttesénél, a Lőrinci Fonónál. Szülei a jégkorongtól a kosárlabdán keresztül mindenhova elvitték, neki pedig a vízilabda tetszett meg leginkább, így a BVSC uszoda lett az élettere.

- Bár az úszásom soha nem volt jó, ennek ellenére szívesen pólóztam, mert volt víz, voltak barátok, lehetett csatázni, küzdeni, s ez engem teljesen kielégített - mondta többek között. - Gyengeségeimet lelkesedéssel, erővel és nagy szorgalommal igyekeztem pótolni. A BVSC-ben Nagy Károly foglalkozott velem, sokat köszönhetek neki. Hatéves, BVSC-s időszakomból még Tóth Sándor nevét illik kiemelnem. A Tungsramba átigazolva örökös bajnoknak éreztem magamat, mert az 1976 és 1977-es születésű társakkal igen sok aranyérmet szereztünk.

- Viharos gyorsasággal fejlődött...
- Nálam egy év kétévnyi előrelépést hozott. Tizenhat évesen1993-ban már benne voltam az ifi Eb-n aranyérmes magyar válogatottban. Ezt követően Horkai György a felnőtt keretbe is behívott. Egyenletesen fejlődtem, egy évvel később már második voltam a góllövőlistán.

- 1996, Atlanta után összeállt az a ritka eredményes generáció, amely három olimpiai aranyérmet tudott nyerni.
- Elképesztő társaság jött össze az 1972 és 1980 közötti időszakban születettekből! Én egyébként soha nem voltam a legmagasabb, sem a legügyesebb, sem a legerősebb a többiek között. Minden híreszteléssel ellentétben csak 197,5 centi magas vagyok. Egyébként nem panaszkodhatok, hiszen már 21 évesen BL-győztes csapatban szerepelhettem. Igaz, voltak peches éveim is, hiszen a Tungsramban majd a Kordaxban két éven át is szinte ingyen játszottunk. Huszonkét éves koromig már négy klubom csődjét kellett megélnem. A biztonságot végül a Honvédban egy hétéves periódusban élhettem meg.

- Három olimpiai bajnoki címéből melyiket emelné ki?
- Több szempont alapján is lehet dönteni. Míg legtöbben Athént emlegetik, én megjegyezném, hogy Sydney azért emlékezetes számomra, mert jó pólósokból ott lettünk olimpiai bajnokok.

- Végül Sydney, Athén és Peking is felkerült a sikerlistára. Londonról, az ott elért 5. helyről is mondana valamit?
- Legbelül éreztük, hogy gondjaink lehetnek, ugyanakkor abban bíztunk, hogy az ellenfelekhez képest jobbnak éreztük magunkat. Azok a bennünk lévő, 1-2-3-4 százaléknyi hiányok azonban már nem engedték, hogy negyedszer is bajnokok legyünk.

- Hivatalosan 2012-ben vonult vissza...
- Igen, de még a 2018/19-es szezonban is játszottam, mivel több olimpiai bajnoktársammal együtt a meggyengült Honvéd segítségére siettünk azzal az alapvető elhatározással, hogy élvezni fogjuk a játékot. A Honvédnak sikerült megtartania a magyar ob középmezőnyében a helyét, én pedig papíron végleg visszavonultam. Azért még 2019 őszén is vízbe ugrottam egy meccsen.

- Társai közül többen is betöltenek valamilyen pólós funkciót, Önt viszont sehol nem találjuk.
- Annyiféle tennivaló lehetősége „talált meg", hogy alkalmatlanná váltam egy bármilyen, egész napos munka elvállalására. Mivel a rám bízott feladatokkal kapcsolatosan maximalista vagyok, ezért sem a szövetségben, sem edzőként nem vállalkozhattam konkrét munkakör betöltésére.

- Népes családja van, hiszen feleségével három leányt nevelnek.
- Örömünkre, bár tennivalónk még bőven lesz velük, hiszen a legkisebb még csak hároméves. Némi bizonytalankodást követően mára már két lányom is pólózik, ráadásul a BVSC-ben. Így édesanyám ugyanúgy ülhet a BVSC-uszoda lelátóján és kötögethet, mint annak idején, amikor engem kísérgetett.

(jochapress/Jocha Károly, fotó: MTI/Czagány Balázs)