Ötven éve történt: München 1972 – a vízilabdacsapat ezüst-, a kardcsapat bronzérmes
Az olimpia 9. versenynapján, szeptember 4-én a vízilabda-válogatott veretlenül, rosszabb gólarányával szorult le a dobogó legmagasabb fokáról, a kardcsapat pedig bronzérmet szerzett Románia legyőzésével.
Hétfőn három mérkőzéssel ért véget az olimpiai vízilabdatorna. A hatos döntő utolsó összecsapása, a magyar - szovjet mérkőzés döntött az aranyérem sorsáról. A magyarok gólkülönbsége rosszabb volt a szovjeteknél, így a csapat csak győzelemmel szerezhette meg a legfényesebb medált. Rendkívül szoros játékkal indult a mérkőzés. Szívós hamar a partra került, de Dreval mellé lőtt. Visszakerült azonban a szovjet csapathoz a labda és Dreval második kísérletére nem hibázott: 1:0 a szovjetek javára.
A másik oldalon Dolgusin került a partra, s Kásás használta ki az emberelőnyt 1:1. A negyed végén Akimov került a partra és Kásás átadását Szívós vágta a hálóba, 2:1-re vezettünk. Sok volt a kiállítás, s emberhátrányban kezdtük a második negyedet. Dreval azonban kapufát lőtt. Szívóst gólhelyzetben szabálytalanul szerelték, és a megítélt négyméterest Sárosi biztosan vágta a hálóba: már 3:1 a javunkra. Folytatódott a rendkívül kemény csata, az ember-ember elleni küzdelem. Előbb Dolgusin, majd a magyar csapat kulcsembere, Szívós szedte össze harmadik büntetőpontját és állt ki végleg, cserével. Görgényi kiállítása után Oszipov szépített, 3:2 a magyarok javára. Nem mindennapian kemény volt a csata, egymást követték a kiállítások, s rendszerint a mieink játszottak emberhátrányban. Néhány emberhátrányt még megúsztunk gól nélkül, de amikor Sárosi került a partra, Sidlovszkij kihasználta a sokadik létszámfölényt és egyenlített, 3:3. A negyed végén mi voltunk emberelőnyben, de Pócsik lövését védte Guljajev. A negyedik negyedben az eredmény nem változott. Magyarország rosszabb gólkülönbséggel a torna második helyén végzett és ezüstérmet szerzett. Magyarország-Szovjetunió 3:3 (2:1, 1:1, 0:1, 0:0).
Magyarország: Cservenyák, Bodnár, Görgényi, Kásás, Faragó, Szívós, Sárosi. Cs: Pócsik, Konrád III. G: Kásás, Szívós, Sárosi.
Az ezüstérmes csapat tagjai:
Bodnár András, Cservenyák Tibor, Faragó Tamás, Görgényi István, Kásás Zoltán, dr. Konrád Ferenc, Magas István, Molnár Endre, Pócsik Dénes, Sáros László, Szívós István
Vívás. Amikor véget ért a párbajtőr egyéni verseny első fordulója, a Messegelande 20-as számú csarnokában mindenki a kardcsapatok szovjet-magyar elődöntő összecsapását várta. A szovjet együttesben meglepetésre nem kapott helyet Rakita. Szigyak, Nazlimov, Vinokurov és Bazsenov készült a Marót Péter, Gerevich Pál, Kovács Tamás, Bakonyi Péter alkotta magyar gárda ellen. Pézsa Tibor ezúttal csak nézője volt a küzdelemnek. Az elődöntő találkozó végeredménye: Szovjetunió - Magyarország 9:7 (Szigyak, Nazlimov 3 - 3, Vinokurov 2, Bazsenov 1, ill. Gerevich P. 3, Kovács T. 2, Marót, Bakonyi 1 - 1 gy.). Magyarország a harmadik helyért mérközhetett a románok ellen. Bakonyi helyére Pézsa került a bronz összecsapáson. Az utolsó asszót nem vívták le, mert a találatarány döntetlen esetén is magyar győzelmet jelentett. A 3. helyért: Magyarország - Románia 8:7 (Marót, Gerevich P. 3 - 3, Kovács T. 2, Pézsa 0, ill. Budaházi, Kuhlke, Irimiciuc 2- 2, Nicolai 1, Vintila 0 gy.).
A hagyományoknak megfelelően a vívóolimpia legnagyobb mezőnye gyűlt össze az egyéni párbajtőr-selejtezők rajtjánál. A 72 benevezett vívót tizenkét hatos csoportba osztották, ahonnan az első négy helyezett jutott tovább a második fordulóba. A három magyar versenyzőnek (Kulcsár Győző, Fenyvesi Csaba, Schmitt Pál) nem okozott gondot ez az első akadály. A legjobb 24 párbajtőröző csatája aztán már rendkívül izgalmasan alakult. Kulcsár 3 győzelemmel és 2 vereséggel, Fenyvesi 4 győzelem és 1 vereséggel jutott be a legjobb 12 közé. Ugyanez nem sikerült Schmittnek, aki 1 győzelme mellé 4 vereséget gyűjtött össze.
Atlétika. A kalapácsvetés selejtezőjében a három magyar elsőre teljesítette az alacsonynak bizonyult 66m-es selejtező színtet. Zsivótzky Gyula meg is lepődött, amikor egész könynyed dobása után 71.20m-re szállt a kalapács. Encsi István 67.38m, Eckschmidt Sándor 66.44m teljesítménnyel jutott be a fináléba.
A női súlylökésben sem okozott különösebb problémát Bognár Juditnak a szint (16.20) elérése, 16.52m-re lökte a súlygolyót.
A magasugrónők már korán elkezdték a versenyüket. A két magyar, Rudolf Erika 179cm-ig, Komka Magdolna 171cm-ig jutott. Előbbi a 16., utobbi a 23. helyen végzett.
A női 1500méter előfutamában Ligetkutiné Szenteleki Sára egészen az utolsó kanyarig jól állt az ötödik helyen, de a célegyenesben elfáradt, még ketten megelőzték és kiesett. Egyéni rekordjánál néhány tizeddel jobb idő is elegendő lett volna a döntőt jelentő negyedik helyhez. A következő futamban Kulcsár Magda már az első kör végén elesett, teljesen leszakadt és hétszáznál kiállt, reményeink hamar szertefoszlottak.
A női 400-as elődöntők következtek. Az elsőben Balogh Györgyi az 5-ös pályán indult. Kitűnő, 52 mp-en belüli időt ért el, ezzel bejutott a versenyszám fináléjába.
Judo. A pehelysúlyú Szabó Ferencnek rendkívül nehéz volt a sorsolása. Első ellenfelét, az ír Clarke-ot biztosan verte, majd egyhangú bírói döntéssel a szovjet Szuszlin ellen is győzött. 
A mérkőzésvezető a figyelmeztetéshez hasonló indokkal 45 mp-cel a befejezés előtt megintette Szabót. Ez a vereségét jelentette volna. A két oldalbíró nem értett egyet a döntéssel, tiltakoztak. Hosszas tanácskozás után végül is viszszavonták az intést, ez a magyar judos győzelmét jelentette. A győzelmi sorozatot a következő ellenfél, a francia Mounier meghiúsította. Az, hogy a többszörös Európa-bajnok franciának ítélték a győzelmet, azt nevének köszönhette. A magyarok a Szabót kiverő Mouniernek szurkoltak a kubai Rodriguez elleni találkozóján. Példátlan bírói „manipuláció” után dőlt el a találkozó végeredménye. Rodriguez az első percben egy kaszáló gáncsdobással vezetést szerzett. A hátralévő időt a francia végig támadta. Lábkiemeléssel, válldobással, csípődobással kísérletezett — de hiába. A bírók mégis Mouniert „hozták ki” győztesnek. Húsz perces szégyenteljes veszekedés kezdődött a teljes nyilvánosság előtt, amely azzal zárult, hogy a vezető bíró végül újra a tatamira szólította a versenyzőket. A franciát nem találták, keresésére indultak. Legalább tíz percbe tellett, míg végre megjelent. A „hercehurca”, mivel a kubaiak rendkívül sportszerű módon nem nyújtottak be óvást, azzal végződött, hogy Mounier „megmaradt” a mérkőzés győztesének. Szabó pedig folytathatta a vigaszágon. A visszamérkőzésen a délután kitűnő formában cselgáncsozó, este azonban már a fáradt versenyző benyomását keltő Szabó két belső combdobás után vesztesként hagyta el a KNDK-beli Kim ellen. Szabó a 7. helyen végzett.
Az ökölvívócsarnokban hétfőn délután és este már az utolsó mérkőzéseket rendezték meg a legjobb 8 közé jutásért.
A délutáni program negyedik párjában a magyar Gedó György is szorítóba lépett. Ellenfele az ausztrál Dennis Alan Talbot volt. Az összecsapáson az ausztrál próbált előre menni, de Gedó hamar kiismerte, és jobbegyenesek helyett balcsapottakkal fogadta. Néha ellensorozott, tisztán, keményen ütött, s ilyenkor felcsattant a taps. A második menetben Talbot taktikát változtatott. Megpróbált csalogatni, a támadást imitálta. Gedó újított, beugrásokból sorozott, az ellensorozások alól pedig kibújt. Gedót tenyeresért figyelmeztették, holott Talbot kifordulásai miatt váltak szabálytalanná ütései. A 6. percben az ausztrál hajrázott, Gedót tenyeres miatt megintették. Ekkor még úgy tűnt, hogy az amerikai vezetőbíró talán Botosért kíván törleszteni, de később kiderült, hogy erről szó sincs, csupán más felfogásban ítélkezik, szigorúbban, mint a többiek. A harmadik menetben váltott irányítás alakult ki, a küzdelem szétesett. Az első percben tenyeres miatt Talbotot is megintették, holott ő sem szándékosan ütött szabálytalanul. Gedó jobb hajrával egyértelműen a maga javára fordította a mérkőzést. A pontozás is egyhangú Gedó-győzelmet hozott. Az NSZK-beli Grabarz 60:57, a bolgár Zecsev 60:57, a tajvani Hong Chen Sen 60:55, a dél-koreai Kwan Soo-Han 60:54, az újzélandi Ashton 60:57 arányban hozta ki Gedót győztesnek.
Súlyemelés. Nehézsúly: Hanzlik János. Hétfőn este a magyar súlyemelők utolsó képviselője, a nehézsúlyú Hanzlik János jó erőben és bizakodva várta a rajtot. A szakvezetés pontszerzésre mindenképpen esélyesnek tartotta a magyar emelőt. A mezőny legnagyobb esélyese természetesen a szovjet Talis volt, aki 500 kg-mal egyben világcsúcstartó is volt. Talts csak akkor kezdett, amikor a többiek már valamennyien befejezték a versenyt. Az első fogásnemben már jelentős előnyre tett szert 210 kg-os eredményével. A magyar Hanzlik a hatodik helyen állt 190 kilós nyomása után. A szakítás befejeztével 15 kg-os előnnyel Talts állt a mezőny élén, 375 kg-mal a bolgár Krajcsev előtt. A harmadik és negyedik helyen a német Grützner és Hanzlik osztozott, de testsúlya az előbbinek volt könynyebb, s így ő foglalta el a harmadik helyet. A lökésben a szovjet Talts 205 kg-on másodikra bebiztosította magát, és ez már elég volt ahhoz, hogy utcahosszal szerezze meg a győzelmet vetélytársai előtt. Annál nagyobb harc folyt a további helyezésekért. Hanzlik Jánosnak csak egy, a második fogása sikerült, 195 kg-on. Ezzel 6. lett és pontot szerzett.
Az úszás utolsó versenynapján kellemetlenül érte a magyar tábort, hogy Gyarmati Andrea előfutamában csak a negyedik helyen ért a célba és nem jutott be a fináléba. A férfi 4x100-as vegyes váltó viszont úszhatott a döntőben és Cseh László, Szabó Sándor, Szentirmay István, Császári Attila összeállításban a 8. helyen ért célba.
Vitorlázás. Két nap szünet után hétfőn Kielben folytatták a vitorlásversenyeket. A magyarok most is mérsékelten szerepeltek: Gosztonyiék a tizedik, Fináczy a tizennegyedik, Litkeyék pedig a tizenötödik helyen futottak célba. Az összetett versenyben Litkeyék megőrizték tizennegyedik helyüket. Fináczy és Gosztonyiék azonban egy-egy hellyel hátrább kerültek.
(MOB; fotók: MTI-archivum)
Keresés