A szerencse nézőpont kérdése – 80 éves Sarlós György

Szokták mondani, hogy vizes sportágakban jók a magyarok, de valahogy az evezésben nem mi vagyunk a nagyhatalom. Ám idestova 52 éve még is jött egy magyar egység, akik egészen a dobogó második fokáig húzták a hajót. Eme egységben volt egyszem fradistaként a kakukktojás a nyolcvanadik születésnapját ünneplő Sarlós György. Őt köszöntjük.

Sarlós György 1940. július 29-én született Budakeszin. Édesapja jogász. 1954-ben került le a Dunára evezni, azon belül is az FTC kötelékébe, a klubhoz egy kis kitérőtől eltekintve végig hűséges maradt. Edzői Takáts János, Török Ferenc és Jásdi Sándor voltak. Csapathajóban tizenegyszeres magyar bajnok. 

A magyar válogatott keretének 1960-tól 1972-ig volt tagja. Első olimpiája a római volt, ahol nekimenve a jelzőbójának, kiestek. Sok tapasztalatot is hoztak neki a játékok, és megfogadta innentől mindent az evezésre tesz fel. Ám hiába az elhatározás, valahogy odafönt nem akarták az égiek oly könnyen adni a sikert. Az első világbajnokságon nem indulhatott, mert visszérrel műtötték, majd sok edzéssel és szenvedéssel teli év után 1965-ben egy időre fel is hagyott a sporttal. De csapattársai unszolására még is visszatért a Dunára, és még elszántabban vetette bele magát a munkába, amihez társai is csatlakoztak, mely után sorra jöttek a nemzetközi eredmények is. Az 1966-os bledi világbajnokságon egy pechszéria után negyedikként eveztek be a célba. Bár ez a kedvüket kissé elvette, azért még egyszer nekigyürkőztek és egy évvel később az Európa-bajnokságon már egy ezüstérmet akasztottak a nyakukba.

A ’60-as évek végén abban a szerencsés helyzetben volt a honi evezés, hogy két igen erős kormányos nélküli négyese is volt. A felkészülést irányító Losonci Tibor jó szemének köszönhető, hogy a két egységet megbontva kialakította azt a csapatot, amelyik végül ezüstérmet nyert az olimpián, Mexikóvárosban. A lendület kitartott az 1969-es Eb-ig, ahol szintén a dobogó második fokára állhattak fel. Aztán a négyest fiatalították, Sarlós György pedig kormányos nélküli kettesben versenyzett tovább, bár korábbi eredményeit nem sikerült megismételnie. Miután végleg letette a lapátot ’74-től négy éven át edzette a Fradi ifjú fiait, majd a Vasasban tanította, ugyancsak négy évig a lányokat. A Testnevelési Főiskolán 1984-ben szerzett szakedzői diplomát, emellett közel húsz évig dolgozott a Magyar Optikai Műveknél. A Magyar Evezős Szövetségnél 1994-től mint technikai igazgató tevékenykedett, 1999-ben vonult nyugdíjba. Felesége Mózer Erzsébet, Európa-bajnok evezős, de két lánya Erzsébet és Katalin is e sportágban lettek válogatott sportolók.

Sarlós György egy ’92-ben vele készült interjúban sokszor említette pályafutása kapcsán, hogy ebben, vagy abban nem volt éppen szerencséje. Tekintve, hogy a magyar evezés eddigi legjobb eredményét ötkarikás játékokon a vele felálló négyes nyerte, valamint azt a szenvedélyt, ahogy egész életében választott sportágához állt, mi úgy gondoljuk mégis csak szerencsés volt.

Kívánjuk, hogy a szerencse csillaga még jó pár évig kísérje útján, az Isten éltesse sokáig!  

(MOB-összeállítás; képek: MTI)