1904 St. Louis
1904 St. Louis
1900 Párizs
1900 Párizs
1908 London
1908 London
1912 Stockholm
1912 Stockholm
1920 Antwerpen
1920 Antwerpen
1924 Párizs
1924 Párizs
1932 Lake Placid
1932 Lake Placid
1928 Amszterdam
1928 Amszterdam
1928 St. Moritz
1928 St. Moritz
1932 Los Angeles
1932 Los Angeles
1936 Berlin
1936 Berlin
1936 Garmisch-Partenkirchen
1936 Garmisch-Partenkirchen
1948 London
1948 London
1948 St. Moritz
1948 St. Moritz
1952 Helsinki
1952 Helsinki
1952 Oslo
1952 Oslo
1956 Melbourne
1956 Melbourne
1956 Cortina d'Ampezzo
1956 Cortina d'Ampezzo
1960 Róma
1960 Róma
1960 Squaw Valley
1960 Squaw Valley
1964 Tokió
1964 Tokió
1964 Innsbruck
1964 Innsbruck
1968 Mexikó
1968 Mexikó
1968 Grenoble
1968 Grenoble
1972 Szapporo
1972 Szapporo
1972 München
1972 München
1976 Montreal
1976 Montreal
1976 Innsbruck
1976 Innsbruck
1988 Szöul
1988 Szöul
1984 Szarajevó
1984 Szarajevó
1980 Moszkva
1980 Moszkva
1980 Lake Placid
1980 Lake Placid
1984 Los Angeles
1984 Los Angeles
1988 Calgary
1988 Calgary
1992 Barcelona
1992 Barcelona
1992 Albertville
1992 Albertville
1994 Lillehammer
1994 Lillehammer
1996 Atlanta
1996 Atlanta
1998 Nagano
1998 Nagano
2000 Sydney
2000 Sydney
2006 Torino
2006 Torino
2008 Peking
2008 Peking
2010 Vancouver
2010 Vancouver
2012 London
2012 London
1904-es Olimpiai küldöttség
1904-es Olimpiai küldöttség
Fuchs Jenő
Fuchs Jenő
1912-es Olimpiai Kardcsapat
1912-es Olimpiai Kardcsapat
Németh Imre
Németh Imre
Papp László
Papp László
Takács Károly
Takács Károly
1896 Athén
1896 Athén
1924 Chamonix
1924 Chamonix
2002 Salt Lake City
2002 Salt Lake City
2004 Athén
2004 Athén
Hajós Alfréd
Hajós Alfréd
1956-os Női kéziszer csapat
1956-os Női kéziszer csapat
Puskás Ferenc
Puskás Ferenc
Balczó András
Balczó András
Magyar Zoltán
Magyar Zoltán
Borkai Zsolt
Borkai Zsolt
Tordasi Ildikó
Tordasi Ildikó
Weisz Richárd
Weisz Richárd
2014 Szochy
2014 Szochy
Bauer Rudolf
Bauer Rudolf
Posta Sándor
Posta Sándor
Tersztyánszky Ödön
Tersztyánszky Ödön
Parti János
Parti János
1964-es Olimpiai labdarúgó válogatott
1964-es Olimpiai labdarúgó válogatott
1968-as Olimpiai párbajtőr csapat
1968-as Olimpiai párbajtőr csapat
Hegedűs Csaba
Hegedűs Csaba
Zsivótzky Gyula
Zsivótzky Gyula
Foltán László
Foltán László
Vaskuti István
Vaskuti István
Varga Károly
Varga Károly
Kovács Ágnes
Kovács Ágnes
Csollány Szilveszter
Csollány Szilveszter
Nagy Tímea
Nagy Tímea
Gyurta Dániel
Gyurta Dániel
Pars Krisztián
Pars Krisztián
Risztov Éva
Risztov Éva
Keleti Ágnes
Keleti Ágnes
Fábián László
Fábián László
Mizsér Attila
Mizsér Attila
Martinek János
Martinek János
Darnyi Tamás
Darnyi Tamás
Szabó Bence
Szabó Bence
Egerszegi Krisztina
Egerszegi Krisztina
Ónodi Henrietta
Ónodi Henrietta
Czene Attila
Czene Attila
Kőbán Rita
Kőbán Rita
Igaly Diána
Igaly Diána
Kammerer Zoltán
Kammerer Zoltán
Storcz Botond
Storcz Botond
Vereckei Ákos
Vereckei Ákos
Dr. Mező Ferenc
Dr. Mező Ferenc
Pelle István
Pelle István
Kabos Endre
Kabos Endre
Csák Ibolya
Csák Ibolya
Horváth Gábor
Horváth Gábor
2008-as Olimpiai bajnok vízilabda csapat
2008-as Olimpiai bajnok vízilabda csapat
Kovács Katalin
Kovács Katalin
Vajda Attila
Vajda Attila
Janics Natasa
Janics Natasa
Fazekas Krisztina
Fazekas Krisztina
Kozák Danuta
Kozák Danuta
Szabó Gabriella
Szabó Gabriella
Kovács Katalin
Kovács Katalin
Berki Krisztián
Berki Krisztián
Szilágyi Áron
Szilágyi Áron
Berczelly Tibor
Berczelly Tibor
Kovács Pál
Kovács Pál
Gerevich Aladár
Gerevich Aladár

A változás szelei – hogyan változtatta meg a berlini fal ledöntése az olimpiai mozgalmat

PDF letöltés Cikk nyomtatása E-mail


1989. november 9-én, 30 évvel ezelőtt ledőlt a berlini fal, a világ pedig gyökerestül megváltozott. Természetesen a sportvilág sem maradhatott ki az átalakulásból.

Ledőlt a berlini fal. A 40 éven át megosztott és hidegháborús fenyegetettségben élő európai kontinens számára ez több volt puszta gesztusnál, és még ennél is fontosabb volt a generációkkal korábban szétválasztott családok számára.

Francois Carrard, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) korábbi főigazgatója éppen Moszkvában tartózkodott az események előtt, ahová a szovjet sportminiszter hívta meg. „A kelet-német sportminiszter szintén jelen volt. (...) Emlékszem, ahogy megkérdeztem, hogy mi a magyarázat erre a gyors átáramlásra. Valami politikai dolog? Azt válaszolta, hogy nem, csak a fiatalok unatkoznak, mert unalmasnak találják a politikai rendszert. Nem hiszem, hogy blöffölt volna. Szerintem egyszerűen nem hitte el, hogy a rendszer omladozik" – mesélte David Owen újságírónak.

A kelet-európai kommunista rezsimek nyugtalansága a sportvilágra is kihatott. A Szöulban 102 medáljával az éremtábla 2. helyén záró Kelet-Németország, valamint az ötödikként végző Nyugat-Németország egyesülése egyre tisztábban körvonalazódott. Az NDK híres kék-fehér melegítőit utoljára 1990-ben Splitben, az atlétika Európa-bajnokságon láthatta a nagyérdemű. Természetesen utcahosszal nyertek az éremtáblán.

Ahogy a változás szele elérte Kelet-Európa más államait is, a sportvezetők mindennapjai egyre bonyolultabbakká váltak. „A politikai felbolydulás 1989 és 1992 között számtalan fejfájás okozója volt a NOB-ban" – eleveníti fel az eseményeket David Miller Az Olimpiai Játékok és a NOB hivatalos története című kötetében. „A berlini fal ledöntése, a Szovjetunió szétesése és a jugoszláv konfliktus összesen 17 új állam villámgyors létrejöttéhez vezetett, melyek egyaránt részt akartak venni az olimpiákon. Ez igazi logisztikai rémálommá tette az 1992-es albertville-i és barcelonai játékokat." Carrard szerint pedig az 1976 és 1984 közötti bojkott-éra óta semmi sem volt ennyire megterhelő számukra. A nehézségek ellenére végül a világ legjobb sportolóinak nagy része ott lehetett a játékokon.

1992-ben Barcelonában a 3 balti állam (Észtország, Lettország és Litvánia) már függetlenként szerzett magának olimpiai érmet. Ugyanekkor tért vissza a játékokra 32 év távollét után Dél-Afrika, amely épp Nelson Mandela vezetésével kezdte meg az apartheid elleni küzdelmét. A változás szele láthatóan Európán túlra is eljutott.

A kulcspillanat a posztszovjet államok ötkarikás életében 1992 januárjában jött el, amikor a NOB első embere, Juan Antonio Samaranch az orosz elnökkel, Borisz Jelcinnel találkozott Moszkvában.

„A Szovjet Olimpiai Bizottságot a tagköztársaságok szövetségeinek konföderációjává alakították át, melyben a döntések szavazás útján történtek. Az Össz-oroszországi Olimpiai Bizottság (AROC) 1989. december 1-jén jött létre" – emlékezett vissza Alexander Ratner, a Nemzetközi Sportlövő Szövetség főtitkára, aki könyvet írt Samaranch életéről A hetedik elnök címmel.

„Nem sokkal később már egyértelmű volt, hogy a hatalmas birodalom hamarosan darabokra hullik, valakinek pedig sürgősen tennie kellett valamit, mielőtt Oroszország az olimpiai családon kívül találná magát. 1991. december 9-én az AROC végrehajtó bizottsága elfogadott egy döntést, melynek következtében Oroszország hivatalos felvételi kérvényt nyújtott be a NOB felé."

Samaranch 2 héttel az albertville-i olimpia előtt érkezett meg az orosz fővárosba. Másnap sor került a Jelcinnel való találkozásra is. Carrard szerint az oroszok mindig is tisztelték, és megbíztak Samaranch-ban. Miller elmondása alapján ketten közösen tervezték újra a világ egyik legsikeresebb olimpiai nemzetének sportpolitikáját. „Jelcin támogatta Oroszország részvételét az 1992-es téli és nyári játékokon, így egy egyesített csapatot alakított ki a 12 tagállam részvételével. Samaranch pedig megígérte, hogy elismeri a nemzeti bizottságokat közvetlenül a barcelonai olimpia után. Ennek értelmében az érintettek 1992-ben előzetes egyeztetéseken vehettek részt, melyek során elfogadták, hogy Albertville-ben és Barcelonában az olimpiai zászló alatt, az olimpia himnuszával versenyezhetnek, a tiszteletbeli köztársaságok neve és zászlaja pedig a versenyzői uniformisok karján szerepelhetett " – foglalta össze az eseményeket Ratner.

Carrard szerint az aggodalmaik leginkább a versenyekkel kapcsolatban merültek fel. „Példaként vegyük a legendás szovjet jégkorong-válogatottat. Ha ezt szét kéne darabolnunk, az nem lenne fair. Ezek a játékosok együtt készültek a játékokra." A másik jelentős probléma a média oldaláról jelentkezett: a Szovjetunió felbomlását követően létrejött a Független Államok Szövetsége (FÁK), melyet a média előszeretettel használt nevezékként, a tagállamok nemzeti identitását ugyanakkor sértette.

Jugoszlávia esetén fegyveres konfliktusok is nehezítették a függetlenedési folyamatokat. A NOB-nak folyamatosan tárgyalnia kellett az ENSZ Biztonsági Tanácsával, hogy lehetővé tegye többek között Szerbia és Montenegró biztonságos részvételét a játékokon.

„Kreatívnak kellett lennünk. Felvetettük a 'független sportolók' koncepcióját Barcelonára, miután a 'Jugoszlávia' szó használatát megtiltották. Spanyolországot arra utasítottuk, hogy akadályozza meg a jugoszláv csapat indulását, ám Madrid ekkor még nem függesztette fel Jugoszlávia elismerését. Így esett, hogy a sportminiszter könnyedén elutazhatott Spanyolországba, de a csapatoknak erre nem lett volna lehetőségük"- mondta Carrard. Akkori déli szomszédjaink végül fehér ruhában vehettek részt a barcelonai olimpián, 4 különböző zászló alatt: Horvátország, Szlovénia és Bosznia-Hercegovina függetlenként, Macedónia, Koszovó, Szerbia és Montenegró versenyzői pedig független sportolókként.

Barcelonában az Egyesített Csapat 45 arannyal, 38 ezüsttel és 29 bronzzal az éremtáblázat élén zárt, az egységes Németország pedig 3. lett. 1993-ban Samaranch visszatért Oroszországba, Jelcint pedig egy olimpiai aranyéremmel ajándékozta meg. Az egyetemes sporttörténet egyik különleges fejezete ezzel lezárult.

(insidethegames.biz; fotók: Getty Images)

Olimpiai érmeink

A magyar sportolók által eddig nyert

arany, ezüst és bronzérmek száma:


190 165 189

Születésnapok ma

Facebook
Instagram
Rss
YouTube