Antwerpen: a béke és egység jelképe 100 évvel az olimpia után
Az első világháborút követően a NOB Antwerpent választotta az 1920-as olimpiai játékok rendezőjének. A szervezőknek számos akadályt kellett leküzdeni, hogy aztán olyan olimpiát rendezhessenek, amely még ma is kiemelkedik a sport, a nemek közti egyenlőség, az egység és a béke területein nyújtott hozzájárulásáért. Száz esztendővel később, amíg az egész világ a pusztító COVID-19 pandémiával néz szembe, az 1920-as antwerpeni olimpiai játékok tovább él a válság utáni szolidaritás és felépülés szimbólumaként.
Az első világháború szörnyű pusztítást végzett az egész világon. A háború rengeteg emberéletet követelt, városokat tett a földdel egyenlővé, valamint gazdaságokat kényszerített térdre. Az elképzelés, miszerint több ezer sportoló gyűlik össze a belgiumi Antwerpenben, szinte elképzelhetetlen volt. Egy hivatalos jelentés alapján az ötletet „majdhogynem veszett ügynek” vélték.
Mindezek dacára 1920. augusztus 14. és szeptember 12. között öt kontinens 29 országának részvételével mégis megrendezték a VII. olimpiai játékokat, csupán szűk két évvel a november 11-i fegyverszünet aláírása után. Azért esett a választás Antwerpenre, hogy így tisztelegjenek a háború által sújtott Belgium előtt. A játékok a remény, az erő és a béke jelképeként él tovább.
Száz évvel később, miközben a COVID-19 drámai terjedése felforgatja mindennapi életünket, a közösségeket, üzleteket, továbbá magát az olimpiai játékokat, az 1920-as antwerpeni játékok felbecsülhetetlen tanulságokat rejteget.
„Ma a világ ismét bizonytalan, kihívással teli időkkel néz szembe. Az emberiség sötét alagúton halad át. Ez úttal a 2020-as tokiói olimpiai játékok lehet a fény eme alagút végén” – mondta Thomas Bach, a NOB elnöke.
Túljutni a kihívásokon
Az antwerpeni ötkarikás játékoknak óriási kihívásokkal kellett szembenéznie. A NOB döntése és a játékok tervezett kezdete közötti kevesebb mint két évben az idő nem állt a szervezők oldalán, így az ingatag háború utáni gazdasági helyzethez kellett alkalmazkodni.
A 29 országból érkező 2 626 sportoló közül sokaknak tábori ágyakon kellett aludniuk a játékok ideje alatt. Ez azonban nem hátráltatta őket abban, hogy jelentős sportsikereket érjenek el, a sportolók új generációját inspirálva ezzel Belgiumban és azon túl.
Az amerikai úszó Ethelda Bleibtrey a női program minden egyes számában elhozta az aranyat és még három világrekordot is megdöntött. A medencén kívül még nagyobbnak bizonyult a befolyása, hiszen nem csak amerikai női sportolók generációit inspirálta, sikerei fordulópontnak bizonyultak a nemek közti egyenlőségben az Egyesült Államokban. Paavo Nurmi, azaz a "repülő finn" három arany- és egy ezüstéremmel távozott, megkezdve ezzel karrierjét mint az olimpiák egyik legsikeresebb férfi atlétája és olimpikonja. Az akkor 72 éves svéd sportlövő, Oscar Swahn pedig ezüstérmet nyert, amivel még ma is a legidősebb olimpiai éremszerző.
Olimpiai jelképek, amelyek kiállták az idő próbáját: egység, sportszerűség és béke
Az egyéni sikereknél sokkal fontosabb volt azonban a játékok által küldött egység üzenete, hiszen ezen olimpián lobogott először az ötkarikás zászló, tettek olimpiai esküt és röppentek fel a magasba galambok a béke jelképeként.
A NOB alapítója, Pierre de Coubertin báró által 1913-ban tervezett ikonikus ötkarikás zászló az egység jelképe, amely zászlót azóta minden egyes olimpiai ünnepségen felhúznak, majd a játékok végeztével a következő rendező város polgármesterének nyújtanak át.
Paavo Nurmim a "repülő finn"
Az antwerpeni nyitóünnepségen a belga Victor Boin volt az első sportoló, aki letette az olimpiai esküt – az ott megalapozott hagyomány azóta is él.
Victor Boin az olimpiai eskütétel közben
100 évvel később: a korlátok áttörése a sport által
Az antwerpeni számok tovább növekedtek, így 2016-ban már több mint 11 000 sportoló versenyzett Rióban, a közvetítést pedig több mint a világ népességének fele nézte. Egyre növekvő elérésével az olimpiai játékok áttöri a korlátokat a sport jóvoltából.
Az ötkarikás játékok az új, egyre növekvő globális kihívásokra is választ ad, így növeli a nemek közti egyenlőséget, lehetőséget teremt a menekült sportolóknak a versenyzésre, valamint a szénkibocsátás csökkentését és a klímaváltozás elleni küzdelmet célul kitűző kezdeményezéseket indít útjára.
„Száz évvel, miután Antwerpen megrendezte az olimpiai játékokat, azon tanulság rajzolódik ki, hogy együtt óriási kihívásokat tudunk legyűrni. Arra kell törekednünk, hogy az egység, béke és erő örökségét tovább vigyük, miközben új, példa nélküli globális nehézségekkel nézünk szembe” – vélekedett Thomas Bach.
1920, Antwerpen: tények és számok
Augusztus 14-én, száz évvel ezelőtt nyitották meg az olimpiát Antwerpen városában. A sport, nemek közti egyenlőség, az első világháború utáni egység és béke területein nyújtott tartós hozzájárulásán túl számos olimpiai első és remek sportteljesítmény született.
1920, Antwerpen számokban
- Résztvevő országok: 29.
- Sportolók: 2 626 (65 nő, 2 561 férfi).
- Versenyszámok: 156.
- Versenyhelyszínek: 19 (16 már létezett).
Olimpiai elsők
- Itt lobogott először az olimpiai zászló.
- Itt tette le sportoló először az olimpiai esküt a többi sportoló nevében is.
- Itt eresztettek szabadjára először galambokat a béke jelképeként.
Sportolói teljesítmények
- Az amerikai Ethelda Bleibtrey mindhárom női számban aranyat nyert. Az előfutamokat tekintve öt versenyen úszott, mindegyikben világcsúcsot döntött.
- Az olasz Neod Nadi hat vívószámból ötöt megnyert, ezt azóta sem tudták megismételni.
- A finn Paavo Nurmi három aranyat és egy ezüstöt nyert, megkezdve ezzel karrierjét mint az olimpiák egyik legsikeresebb férfi atlétája.
- A svéd sportolövő, Oscar Swahn 72 éves korában nyert ezüstérmet, ezzel még máig ő a legidősebb olimpiai éremszerző.
Szokatlan elsők… és utolsók
- Noha a nyitóünnepségre 1920. augusztus 14-én került sor, néhány verseny már 1920. április 20-án kezdetét vette.
- A játékokon egyhétnyi téli sport is szerepelt a programon; műkorcsolya és jégkorong. Utóbbi először szerepelt olimpián.
- A kötélhúzás ekkor szerepelt utoljára olimpián.
(NOB, fotó: NOB)
Keresés