Elhunyt az olimpiai negyedik tornász Molnár Imre

Életének 71. évében elhunyt Molnár Imre olimpiai 4. helyezett tornász.

Molnár Imre 1949. március 30-án született Miskolcon.

Szülővárosában ismerkedett meg a tornával a legendás Szőke Pista bácsi kezei alatt. 1955-63-ig a miskolci Ságvári Endre Általános Iskolába járt. Itt kezdett tornázni Jakab Józsefné testnevelő tanár irányításával. Első versenye 1959-ben a városi iskolai tornaverseny volt, ahol az 5. helyen végzett. 1960-tól a Miskolci Sportiskolában Robinzon Gyula edzővel kezdte a tornász pályafutását. Újonc korcsoportban vidék bajnokságokon szerenkénti és összetett bajnokságokat szerzett. 1963-ban hívták meg a tatai utánpótlás táborba először.

1963-67-ig a miskolci Zalka Máté Gépipari Technikumba járt. Az igazi torna ebben az időszakban kezdődött, Szőke István irányításával, 1967-ben nyerte először az összetett ifi bajnokságot. Ekkor hívták meg a felnőtt válogatottba. A táborokban és a válogatottban több edző is foglalkozott vele: Röck Samu, Keszei Pál, Nyulasi Sándor, Péter János, Szakács Dönci bácsi, Csányi Rajmund, Sánta doktor.

1967-68-ig a BHSE igazolta le, sorkatonaként. 1967-től 1983-ig a felnőtt válogatott tagja volt, 1968-72 között a TFSE versenyzője.

1969-ben mesterfokú 2. helyezett, 1970-72-ben mesterfokú 1. helyezett. 1972-83-ig az Újpesti Dózsa versenyzője.

A nagyobb nemzetközi versenyeket 1970-ben az Universiadéval kezdte: Torinóban a csapat 5. lett. Az 1970-es ljubjanai vb-n a csapat 11. lett, egyéniben 45-ként, legjobb magyar tornászként itt határozta el, hogy többet és jobban kell tornázni, ha jobb eredményeket szeretne elérni.

Két olimpián is versenyzett: 1972-ben Münchenben és 1976-ban Montreálban. A montreáli olimpia hozta el számára a legnagyobb sikert. Bár aranyérem-esélyes volt lóugrásban, egy hiba miatt végül is ötödik helyen végzett, egyéni összetettben pedig a kiváló nyolcadik helyet szerezte meg. A csapat tagjaként pedig a negyedik helyen végzett.

Az 1979-es Fort Wort-i világbajnokságon húzta fel utoljára a válogatott mezét.

Nemcsak a tornához volt kiváló érzéke és tehetsége, hanem más sportágakhoz is. TF-es időszakában a labdarúgó szakosztály is le akarta igazolni, de szerencsénkre a torna mellett döntött. Szeretett kísérletezni, új elemeket kipróbálni és azokat bemutatni. 1969-ben a TF tornatermében már sikerrel mutatott be egy addig ismeretlen elemet a gyűrűn, amit később a japán Honmáról neveztek el. S mivel a japán fiú mutatta be először világbajnokságon, az ő nevét viseli a FIG szabálykönyvben.

Nyugdíjas éveiben is gyakran jelent meg a tornacsarnokban, ahol versenybíróként támogatta szeretett sportágát.

Molnár Imre eredményei

Olimpiák:
1972. csapat 8., egyéni összetett 19.
1976. csapat 4., egyéni összetett 8., lóugrás 5.

Világbajnokságok:
1970. csapat 11., egyéni 45.
1974. Várna, csapat 4., egyéni összetett 11., lólengés 5., lóugrás 6.
1979. Fort Worth, csapat 6.

Európa-bajnokságok:
1971. Madrid, lóugrás 4.
1973. Grenoble, lóugrás 3.
1975. Bern, lólengés 5.

Díjai, elismerései
Az év magyar tornásza (1971, 1972)
Magyar Népköztársaság Érdemes Sportolója (1973, 1974)
Magyar Népköztársaság Sport Érdemérem Bronz fokozata

Három gyermeke közül Krisztina lánya olimpikon tornász és atléta, mindkét sportágban sokszoros magyar bajnok, a MOB korábbi munkatársa.

„Molnár Imre – tornaberkekben „Kicsi” – itt hagyott minket. Ám a sportbeli sikereinek emlékeit, amivel sok dicsőséget szerzett a magyar tornasportnak, ránk hagyta" - írja a szövetség honlapja. Nyugodjék békében!

(MOB; fotó: JochaPress)