Közlemény az olimpiai sportolók szólásszabadságáról

Richard W. Pound, NOB-tag és a NOB rangidős tagja, közleményt adott ki az olimpiai sportolók szólásszabadságát illetően az olimpiai játékokra vonatkozóan.

Lentebb olvasható a teljes dokumentum:

Az olimpiai sportolók szólásszabadsága

Írta: Richard W. Pound, NOB-tag

Amikor a kritikusok akár óvatos ecsetvonásokkal, akár Jackson Pollock dinamikus dobálásához hasonlóan hangot adnak negatív véleményüknek, az intellektus szabályai gyakran elvesznek a zűrzavarban. Hasonlóképpen, amikor a cselekvés fő mozgatórugója a „vigyázz – kész – tűz”, a szövegkörnyezet sem kap elegendő hangsúlyt.  A sürgető önkifejezés miatt feláldozzuk a pontosságot.

Vegyük például a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) 50. szabályát. Ez előírja, hogy az olimpiai pályákon, helyszíneken és egyéb területeken semmiféle véleménynyilvánítás, illetve politikai, vallási vagy faji propaganda nem engedélyezett.  E szabály egyik alpontja az éremátadásokra vonatkozik, és tiltja a dobogón történő véleménynyilvánítást. Erre a szabályra van egy tökéletesen egyszerű magyarázat, de néhány helyről éles hangú bírálat érte, és az olimpiai sportolók szólásszabadsága indokolatlan megsértésének nevezték. 

Szögezzünk le néhány tényt.

1. Az olimpiai játékok egy nemzetközi rendezvény, amelyen jelenleg mintegy 206 Nemzeti Olimpiai Bizottság (és tágabb értelemben a kormányok), körülbelül 40 nemzetközi sportszövetség és a Nyári Játékok esetében mintegy 11 000 sportoló vesz részt.  Számos változót kell figyelembe venni, nem beszélve az olyan további tényezőkről, mint például a média, a nézők és a szervezeti tisztviselők.

2. Sok a különböző és összetett nemzetközi feszültség azon 206 ország között, amelyek delegált sportolói részt vesznek a Játékokon.

3. Az olimpiai játékok azonban olyan különleges jelenség, amely - még ha a világ egésze nem is működik jól - egy oázist jelképez, ahol a világ fiataljai békés versengésre gyűlhetnek össze, mentesen a hatalmak által okozott olyan feszültségektől, amelyekkel az olimpia előtt és után kell megbirkózniuk. Természetesen az olimpiai „védőburok” nem tart örökké, de minden alkalommal, amikor az olimpiai játékokat ünnepeljük, teszünk egy kis lépést előre – ha az olimpia működőképes, még ha csak 17 napig is, talán egy napon a világ is az lesz.

4. Tud valaki a mai világban jobb példával szolgálni ilyen mértékű nemzetközi békére és jóakaratra?  Amelyre emberek milliárdjainak figyelme és érzelmi kötődése irányul?

És most térjünk vissza az 50. szabályhoz, és az azt körülvevő téves hírverésekhez.

Először is, ez nem egy új szabály, másodszor pedig teljes mértékben összhangban van az olimpiai játékok hátterével, amely figyelmen kívül hagyja a politikát, a vallást, a faji hovatartozást és a szexuális irányultságot. A hírverésre okot adó irányelveket alapos konzultációt követően maguk a sportolók fogalmazták meg.  A sportolók azt a dicsőséges pillanatot kockáztatják, amelyért egész életükben dolgoztak, ha a dobogót véleménynyilvánításra használják fel.

Mindenkinek joga van saját politikai véleményéhez és annak szabad kinyilvánításához. A NOB teljes mértékben egyetért ezzel az elvvel, és abszolút egyértelművé tette, hogy a sportolók továbbra is szabadon nyilváníthatnak véleményt sajtótájékoztatókon, médiainterjúk során és a közösségi médiában. De egy szabad társadalomban a jogoknak lehetnek bizonyos korlátai. Az 50. szabály korlátozza ezen jogok gyakorlásának alkalmait és helyeit.  Ez magukat a jogokat nem befolyásolja. Számos egyéb kormányzati és sportszervezet alkalmaz hasonló szabályokat a véleménynyilvánítás korlátozására. Ne feledjük azt sem, hogy a dobogón való demonstráció engedélyezése azt jelenti, hogy minden véleményt el kell fogadni, nem csak azokat, amelyekkel egyetértünk.

Az országokhoz hasonlóan egyetlen szervezet sem tökéletes.  Néhány azonban, köztük a NOB is, kitart elvei és törekvései mellett. A NOB elkötelezte magát amellett, hogy a sporttal békés körülmények között összehozza az embereket, általános fejlődésükre használja ezeket az alkalmakat, és segíti őket abban, hogy a világ többi részén is megismerjék őket. Az olimpia megmutathatja a világnak, hogy minden lehetséges, ha megvan hozzá a szándék, a jóakarat és a kölcsönös tisztelet. 

Az 50. szabály emlékeztet arra, hogy az olimpiai játékokon az önmérséklet a kölcsönös tisztelet fontos része. Teljesen helyénvaló, hogy a Játékokat létrehozó NOB olyan szabályokat állapítson meg, amelyek összhangban vannak az alapvető elveivel. Ez nem önhittség, ahogy néhány kritikus állította, inkább meggyőződés, hogy létrehozhatunk egy jobb világot, ha megfelelően egyensúlyozzuk a jogokat és az azokkal járó kötelezettségeket.

Rendkívül differenciált világban élünk - ez a sorsunk. A mi kötelességünk változást eszközölni, konszenzust teremteni az együttélésről, tiszteletben tartva, nem pedig elítélve a sokszínűséget és elfogadva a különbözőséghez való jogot, megértve, hogy nincs tökéletes ideológia vagy mindenkire vonatkozó paradigma. Az emberi tényező túlságosan széles spektrumú egy félmegoldáshoz.

Az olimpiai játékok önmagában nem csodaszer az előttünk álló kihívásokkal szemben.  De a játékok alapjául szolgáló elvek megvilágíthatják az alapvető humanista értékeket magukban foglaló, előrevezető utat.  A retorzióktól, különösen a céltalan visszavágásoktól való tartózkodás csodálatra méltó kezdet.

Az Olimpiai Charta 50. szabálya kodifikálja ezt a fontos elvet. Mindannyiunknak emlékezni kell az örökségünkre, és anélkül, hogy feláldoznánk a szólásszabadsághoz való jogunkat, úgy kell elfogadnunk az olimpiai játékok különleges élményét, mint a jobb jövő egyik építőkövét.

Írta: Richard W. Pound, NOB-tag és a NOB rangidős tagja

(olympic. org, fotók: IOC, Team Canada)