Siker a vízen és a parton is
Február 11-én ünnepli 80. születésnapját az 1960-as római olimpia ezüstérmes kajakosa, az edzőként is kiemelkedő Kemecsey Imre. Isten éltesse sokáig!
Az 1941-ben, Budapesten világra jött Kemecsey Imre csupán néhány hónappal idősebb, mint az ugyanebben az esztendőben, júliusban életre hívott Magyar Kajak-Kenu Szövetség. A sportág egyetemes szakmai fejlődésében, vagyis abban, hogy az eszkimókajakok időszakából a kajak-kenu eljutott az olimpiára – és ott meg is tudta vetni a lábát – a honi szakszövetség érdemei elévülhetetlenek, mint ahogy Kemecsey sem volt rest kihasítani egy darabot annak lélegzetelállító történetéből.
Kemecsey 15 esztendősen, az MTK színeiben kezdett kajakozni, négy évre rá pedig, pályafutása hajnalán, mindössze 19 évesen utazott ki a római ötkarikás játékokra, ahonnan nem is tért haza üres kézzel. A történelmi díszletek között zajló nyári játékokon a magyar küldöttség kiválóan teljesített, a képzeletbeli éremtáblázaton elért hetedik helyhez pedig a kajak-kenu csapat is hozzátette a magáét.
A Rómához közeli Albano-tavon – más néven Castelgandolfo-tavon –, Olaszország egyik festői szépségű állóvizén rendezett viadalon Parti János kenu 1000 méteren megszerezte hazánk első olaszországi kajak-kenus olimpiai aranyát – igen, ez az, amiről Vitray Tamás, a legendás sportkommentátor apró, mondhatni feszültségfokozó tévesztése miatt egy ideig az elkeseredett, magyar győzelemre áhítózó itthoni rádióhallgatók azt hitték , hogy „csak” ezüst. Szerencsére arany lett, ha pedig valakinek hiányzott volna a gyűjteményből a második helyért járó érem, akkor azt sportolóink három ezüsttel és két bronzzal kárpótolták.
Kemecsey Imre a kajak egyesek 4X500-as váltójának tagjaként, tehát egy olyan versenyszámban szerepelt és szerzett ezüstérmet, amely azóta már nem szerepel az olimpián. A Szöllősi, Kemecsey, Szente, Mészáros négyes az NDK és az NSZK olimpiára összeálló közös csapata, vagyis az Egyesült Német Csapat mögött és Dánia legjobbjai előtt célba érve állhatott fel a dobogó második fokára. Érdekesség, hogy a négyes két tagja, Mészáros György és Szente András a párosok 1000 méteres versenyében is ezüstöt nyert, sőt Szente még egyéniben is vízre szállt az egy kilométeres távon és ott is csak egy versenyző bizonyult nála jobbnak. A kajak-kenusok olaszországi háziversenyében a mieink szerezte hat érem a második legjobb teljesítmény volt az országok elképzelt rangsorában.
Kétségkívül a római megmérettetés volt Kemecsey pályafutásának fénypontja, de nem szabad megfeledkeznünk a négy évvel később, Tokióban a kajak négyesek 1000 méteres számában elért negyedik helyezéséről, valamint világbajnoki és Európa-bajnoki ezüst- és bronzérmeiről, na meg persze az 1967-ben, a duisburgi kontinensviadalon K-2 10000 méteren aratott nagyszerű diadaláról és 15 magyar bajnoki elsőségéről sem.
Miután egy kézsérülést követően visszavonult, edzőként, mesteredzőként is megcsillogtatta rátermettségét. Előbb itthon olyan kiválóságokat nevelt, mint Csapó Géza, Bakó Zoltán, Szabó István vagy éppen a későbbi szövetségi kapitány Angyal Zoltán, majd fogta a sátorfáját és hozzásegítette a kanadai kajakkirályt, Renn Crichlowt egy-egy világbajnoki arany-, ezüst- és bronzéremhez. Nem mellesleg Crichlowé volt a kanadai kajakozás első világbajnoki aranyérme.
Dr. Kemecsey a világ kajaksportjának megkerülhetetlen szereplőjévé vált, nevéhez számos szakkönyv, tanulmány köthető, doktori disszertációját is a témában szerezte. Művei közül a legismertebb talán A kajak technika belső szerkezete című alkotás, melyben szerepel az azóta is sokat citált kajakos „tízparancsolat”.
Kemecsey Imre, az MTK hírességek csarnokának tagja február 11-én 80 esztendős.
Jó egészséget kívánunk!
(MOB-összeállítás; képek: MTI)
Keresés