A koreai holdújévről

A mai napon, február 16-án köszöntött be a kutya éve a holdnaptár szerint, amelyet nemcsak Kínában övez kitüntetett figyelem: Dél-Koreában például az őszi hálaadás (cshuszok) mellett az év legjelentősebb ünnepének számít, amelyet az időbeli hossza is jelez (három munkaszüneti nap). A nyugati vendégek többsége meglepődve konstatálta, hogy csütörtök és péntek délelőtt is helyi nézőkkel volt tele valamennyi versenyhelyszín – mindennek tehát az ún. szollal volt az oka.

Az idei holdújév már csak azért is emlékezetes a dél-koreaiaknak, mert férfi szkeletonban Jun Szongbin (Yun Sung-bin) leiskolázta a mezőnyt, és a rövidpályás gyorskorcsolyázó Im Hjodzsun (Lim Hyo-jun) után megszerezte a hazaiak második aranyérmét a phjongcshangi téli olimpián.

De miről is szól itt a holdújév? Ilyenkor kiöltözik és összejön a család jellemzően a legidősebb felmenő szülővárosában, és egy konfuciánus ceremónia (cshare) keretében közösen megemlékeznek az őseikről, míg az ifjak ünnepélyesen meghajolnak az élő felmenőik előtt (szebe) és áldást, valamint jó szerencsét kívánnak nekik az új esztendőre. A felmenők erre válaszul zsebpénzt osztanak a tisztelettudó fiataloknak, és elmormolnak néhány követésre érdemes életbölcsességet. Az újévi ünneplés fontos részét képezi továbbá az étkezés, amelynek keretében koreai rizstésztalevest (tokguk) fogyasztanak a családok.

Nem tett másként a Dél-Koreai Olimpiai Bizottság és a dél-koreai olimpiai válogatott sem a mai napon, hiszen együtt végezték a szertartásokat és közösen fogyasztották el a kötelező tokgukot a kangnüngi olimpiai faluban. Az eseményen a Koreai Köztársaság kulturális minisztere, To Dzsonghvan (Do Jong-hwan) is részt vett.

(Yonhap News, fordította Teszár Dávid)