50 éve történt: Október 21. - Az újabb aranyérmet a párbajtőrcsapat szállította

A párbajtőr-válogatott sorsolását látva két nappal korábban már megállapította Sákovics József szövetségi kapitány, hogy ennél nehezebb ágra nem is kerülhetett volna a válogatott az 1954-es tokiói olimpián.

A bajnoki címhez vezető úton a világbajnok Loserttal felálló osztrákokon, a szovjetek világbajnok csapatán és a mindig jó franciákon keresztül vezetett az út a fináléba. A kapitány először óvást nyújtott be a Directoire Technique-nek, de hamar belátta, hogy fölösleges borzolni már a rajt előtt a kedélyeket, s visszavonta beadványát.

A magyar fiúk nem ijedtek meg a sorsolás láttán. Először az osztrákok ellen vívtak a magyarok. Bárány és Kulcsár veretlen maradt, a már említett világbajnok Losert egy asszót sem nyert, sőt a szomszédok csak az öttusázó Trost győzelmének örülhettek. Fölényes győzelem volt, de a következő ellenfél a világbajnok szovjet csapat sem okozott gondot. 8:4-re győzött a magyar gárda. Kulcsár Győző remekelt, de Gábor Tamás és Bárány Árpád is jól vívott. Egyedül Nemere Zoltán volt egy kissé halványabb.

A világelső franciákon keresztül vezetett az út a fináléba. Kulcsár ezen a találkozón sem vesztett csörtét, úgy nyertek a magyarok 9:3-ra, hogy utolsó asszóját le sem kellett vívnia a csapatnak.

A döntőben az olaszok várták fiainkat.
Egyszer már vívtunk ellenük döntőben – mondta Kausz Pista.
És akkor győztetek – tette hozzá Nemere.

Először Gábort szólították, és vele szembe az olasz Bredát. A magyar párbajtőröző mindent megtett a győzelemért, de alulmaradt. Kausz nagyon elszántan kezdett az ifjú olasz bajnok Paulucci ellen, de később nem tudott kitérni ellenfele gyors pengekötése elől. Az olasz nyert 5:3-ra, s már 2:0 volt ellenfelünk javára.

Nemere szokott stílusában 5:2-re verte Saccarót, majd Kulcsár és Delfino következett. A két csapat legjobbja kitűnő csörtét vívott, amiből Kulcsár jött ki győztesként 5:2-re. Ezzel megvolt az egyenlítés (2:2).

Következett a második forduló, melynek első asszója Kausz és Breda között kettős vereséggel végződött. Hasonló eredményt hozott a Gábor-Saccaro találkozó is. Kulcsár hozta a kötelezőt Paulucci ellen, majd Nemere Delfinót verte 5:3-ra. A harmadik forduló előtt már nálunk volt az előny (4:2).

Kausz dr. nem bírt Saccaróval, majd ismét Kulcsáron volt a sor. 3:1-ig könnyedén szerezte találatait Breda ellen, előnye birtokában már az idő húzására törekedett, s nyert. Gábor is megszerezte első győzelmét, Nemere sem kegyelmezett Pauluccinak. A befejező négy asszó előtt már 7:3-volt a magyarok javára.


Az utolsó fordulóban Kulcsár csikarta ki Saccaro ellen a végső diadalt. Hosszú ideig csak idegtépő pengejáték folyt. 1:1-ig és 2:2-ig még próbálkozott az olasz, de utána nem volt ellenszere Kulcsárral szemben. A magyar csapat legjobbja 5:2-re győzött, s ezzel a magyar válogatott 8:3-ra nyerte a döntőt. Kulcsár 4, Nemere 3, Gábor 1 győzelemmel vette ki a részét a sikerből. Kausz nem nyert egyetlen asszót sem, de a második fordulóban értékes kettős vereségre kényszerítette ellenfelét. Az olimpiák történetében először állhatott fel a dobogó legmagasabb fokára a magyar párbajtőr-válogatott.

Az atléták és a vitorlázók szerdán búcsúztak az olimpiától. Fináczy György a finn dingi hajóosztály utolsó futamában a 4. helyen ért a célba, s így összetettben a 13. lett.

Az atléták befejező versenynapján a magyar női 4x100m-es váltó jól futott. Az első váltás után Nemesháziné még az 5. helyen vette át a botot, de a második váltás kissé gyengébbre sikerült, így visszaesett a váltónk a 7. pozícióba, ahonnan már nem sikerült az előbbre lépés. A váltó feltétlenül megérdemelte volna a pontszerző helyezést. A győztes lengyelek világcsúcsot futottak, de a harmadik britek is a régi világcsúcson belül értek a célba.

Sütő József volt a nap meglepetésembere. A magyar maratonfutó 5 km-nél a 13. helyen futott, 15 km-nél a nagy esélyes etióp Bikila elhúzott, de a jelentések szerint Sütő már a 8. helyen haladt. 30 km-nél már a vezető etióp előnye egy perc volt a második ír Hogan előtt, de egyre többet tűnt fel a tv közvetítésében a magyar Sütő, aki két és fél perccel maradt csak le a vezető etióptól. 35 km-nél az ír feladta, Sütő továbbra is állta az iramot, bár hátulról két brit atléta megelőzte. A stadionba 4 perc előnnyel érkezett be Bikila, akinek öt héttel korábban még vakbélműtéte volt. Sütő 5.-nek fordult be a stadionba. Láthatóan nehezen emelte a lábát, de helyezését már senki sem veszélyeztette. Ideje remek országos csúcs volt, és szereplése általános feltűnést keltett.

Női tornacsapatunk az esti utolsó csoportban lépett a szerekhez a szovjet, a japán és az amerikai versenyzők társaságában. A lányok a várakozásnak megfelelően szerepeltek. Jól dolgoztak a lóugrásban, gerendán Ducza Anikó néhány másodperccel hamarább fejezte be gyakorlatát, s így nem jutott be a szer fináléjába. Ugyanakkor talajon jól teljesített, s így negyedik helyen jutott a fináléba. Szintén a negyedik helyen kvalifikált a felemáskorlát fináléjába Makray Katalin is.


A magyar csapat a szovjet, a cseh, a japán és a közös német csapat mögött az ötödik helyen végzett. A legjobb egyéni összetett teljesítmény Ducza Anikó nevéhez fűződik, aki a 16. helyet szerezte meg.

Kajak-kenuban mindhárom magyar egység a reményfutamát megnyerve jutott be a középfutamba. A középfutamot mind a hét magyar egység sikerrel teljesítette, s mindannyian bejutottak a csütörtöki fináléba.

Röplabdában újabb értékes győzelmet aratott a magyar válogatott, a Czafik, Bodó, Molnár, Gálos, Tatár, Jánosi (csere: Prouza, Tüske, Lantos) összeállításban javuló játékkal 3:1 (4,-8, 11, 12) arányban legyőzte a holland válogatottat. Ezzel a magyar együttes a 7. forduló után 3 győzelemmel és 4 vereséggel a tabella hatodik helyét foglalta el.

(MOB, Népsport 1964, fotók: MTI, videók: MOB és Csőke József)