Berki Krisztián: A sikerhez kell a szülői háttér

A MOB és a Magyar Edzők Társaságának közös keddi edzőtovábbképző konferenciájának vendége Berki Krisztián olimpiai bajnok tornász, Rotterdam (2010), Tokió (2011) és Nanning (2014) világbajnoka volt, aki a sportpszichológia oldaláról, saját élményein keresztül közelítette meg a siker és a kudarc témáját.

Az UTE londoni aranyérmesével dr. Lénárt Ágota, a Testnevelési Egyetem tanszékvezető egyetemi docense, a MOB Orvosi Bizottságának tagja és Köpf Károly MET-főtitkár, a konferencia moderátora beszélgetett a sportoló által megélt sikerekől, kudarcokról.

Berki Krisztián elmondta, a tornász Csollány Szilveszter kétezerben megnyert sydney-i aranyérme inspirálta őt először a sikerekre, majd 2002-ben megszerzett junior Európa-bajnoki ezüstérme motiválta arra, hogy van értelme a sok-sok befektetett munkának.

A 29 éves sportoló gyermekkorára visszatekintve elárulta, rossz gyereknek nem nevezné magát, de igen aktív, sőt hiperaktív kisfiú volt, akit szülei sporttal próbáltak lekötni.
"Négy és fél éves voltam, amikor egy velünk szemben lakó testnevelő-tornaedző felfigyelt rám, hogy mindenhova felmászom, mindenről lelógok, ugrálok a szőnyegen, meglátta bennem a lehetőséget és levitt egy tornaterembe. Az első két hét nagyon nehéz volt, mindenem fájt, de mégis megszerettem, ott maradtam. A szüleim mindenben támogattak, a sikerhez kell a szülői háttér, anélkül nem megy. Volt ugyan gyerekkorom, de sok szabadidőm nem volt. Amikor ifi koromban már mindennapos gyakorlattá váltak az edzések, a torna lett a fő tevékenységem, sokszor a tanulást is a sporthoz kellett igazítanom. Nem jártam el bulizni, nem is volt rá igényem, az éjszaka nem vonzott. A sportba fektettem minden energiámat" - emlékezett vissza.

A sportoló elmondta, a mai napig megvárja a dolgok menetét, rendjét, soha nem volt türelmetlen. "Kivártam mindíg is a sorom, ennek meg is lett az eredménye."

Berki Krisztián a legnagyobb kudarcáról is beszélt. "A 2007-es kvalifikációs vébét nyernem kellett volna, de ezüstérmes lettem és így lecsúsztam a pekingi olimpiáról. Akkor ez nagyon nagy törés volt számomra. Sokat, nagyon solat dolgoztam előtte, hogy kijussak Pekingbe. Tudtam, ha innen felállok, helyt tudok állni az élet más területén is. Ehhez kellett edzőm, Kovács István és pszichológusom, Lénárt Ágota segítsége. A mélypontról olyan jól sikerült felállni, hogy három hét múlva Stuttgartban világkupát tudtam nyerni."

A lólengés bajnoka az alkalmazott pszichológiai módszereket is bemutatta.
"Nekem nagyon sokat segített a relaxációs és a mentális tréning, a két módszer a mindennapjaim részévé vált. Hatásosak a sérülések esetében is, nekem például a közelmúltban, a nanningi vébén is bejött, amikor a vállammal küzködtem. Ezzel összefüggésben nagyon fontos, hogy megfelelő pihenést is adjunk a szervezetünknek. London és a nanningi vébé előtt is sikerült közvetlenül a gyakorlatom előtt aludni egy keveset, én úgy mondom, kifeküdtem a streszt. Az is sikert hozott, hogy pihenten, a térben elképzelve lemodelleztem magamban a gyakorlatot." 

A sportoló az olimpia utáni visszatéréséről is beszélt. Elmondta, azt szokta meg, hogy általában két hetet pihent egy-egy nagy verseny után, éves szinten, London után azonban három hónap szabadságot kapott.
"Nagyon nehezen mentem vissza a tornaterembe. Olimpia után relax üzemmód van... Nehézkes volt a visszatérés, az évvégi vébén le is estem a lóról. Talán nem volt bennem a sikeréhség, a tűz, a moziváció. Aztán megváltozott mindez, idén új motivációkat találtam. Szerencsés vagyok, hogy azt csinálhatom, amit szeretek."

Berki Krisztián a beszélgetés során nem kerülhette el a riói terveket sem.
"Nagyon szeretnék ott lenni a 2016-os olimpián, keményen dolgozom érte. De Riót még nem tekintem a pályafutásom lezárásának, legalábbis most még ezt nem tervezem. Huszonkilenc éves vagyok, van még bennem pár év - remélem...  

(MOB/Vasvári Ferenc)