Londoni kvótások: Mészáros Anett egy, esetleg két érmet vár

Ha valaki, hát Mészáros Anett a londoni olimpia cselgáncsversenyeinek egyik nagyon komoly éremesélyese volt.

A 2011. októberében jött keresztszalag szakadás a lehető legrosszabbkor „érkezett”, hiszen a Honvéd versenyzője hosszú hónapokon keresztül csak pihent, illetve a rehabilitációjával volt elfoglalva. A klubja cselgáncstermében látogattuk meg a rendkívül erős, nyolctagú magyar londoni olimpiai cselgáncs együttes tagját. 

„Nem vitás, ez a hosszú kiesés jelentősen hátráltatja a londoni felkészülésemet” mondta az éppen erőnléti edzésre készülő Anett. „Majd elválik, mire lesz elég ez a „felborult” felkészülés, de az biztos, hogy versenyhiánnyal a hátam mögött kell majd Londonban tatamira lépnem.”

- Azért az bizonyára a mérleg másik serpenyőjét billenti, hogy nem először vesz részt ötkarikás megméretésen.

„Az olimpiai légkör ismerete óriási dolog” – hangsúlyozta az immár négy esztendeje Toncs Péter irányításával készülő, a 70 kilogrammosok kategóriájában szereplő Anett. „Ha nem jön közbe ez a súlyos sérülés, a jelenleginél is jóval optimistább lennék az esélyeimet illetően. Így is bizakodó vagyok, több okból is. A visszamérkőzések lehetősége komoly pluszt jelent, hiszen így nem törvényszerű, hogy valaki egy vesztett meccsel a háta mögött már be is fejezi a versenyt. Ami pedig ennél is fontosabb, hogy legnagyobb riválisommal, a színes bőrű, francia Lucie Decasse-szal a kiemelések következtében csak a döntőben találkozhatnék. Ugyan a mezőny legjobbjának számító riválissal szemben is nyertem már, de összességében mínuszban vagyok ellene.”   

- Egy ilyen komoly sérülés, a kényszerpihenő alatt alighanem még fontosabb a jó edző-versenyző kapcsolat. Mit gondol, mitől jó tartósan egy ilyen együttműködés?

„A feltétlen őszinteség és a kölcsönös bizalom az alapja mindennek! Mi ketten egymás között még véletlenül sem beszélhetünk mellé. Ami pedig a konkrét munkát illeti, leginkább fiúkkal gyakorolok, mert  a lányok között gyakorlatilag nincsenek megfelelő edzőpartnerek.”

- A kényszerpihenőt lezáró, első versenyén, Moszkvában nem a megszokott súlycsoportjában indult.

„Mivel elég rendesen kell fogyasztanom, így ezt a 78 kilósok közötti erőpróbát a visszatérés felé vezető úton egy kivételes állomásnak tekintettük. Az ott elért ötödik hely nem mond semmi különöset, hiszen ez a kategória egészen más erejű és technikai repertoárral rendelkező versenyzőket vonultat fel. Azt egészen biztosan kijelenthetem, hogy amíg versenyzek, én mindig megmaradok a 70 kilósok között.”

- A kérdés kínálja magát: meddig lesz az a mindig?

„Bármit is hoz a londoni olimpia, semmiképpen nem gondolkodom a visszavonuláson, hiszen júliusban még csak 25 éves leszek. Természetesen szeretnék egy jól szereplő magyar cselgáncs különítmény tagja lenni. Többen is esélyesek az általam várt egy, esetleg két éremre, amelyből akár arany is lehet. Ráadásul további pontszerző helyek is összejöhetnek.”

- Mivel telik a Londonig hátralévő idő?

„E hét végén Prágában állok tatamira, de már a 70 kilós súlycsoportban. Utána folytatjuk a felkészülést a nagyon várt eseményig. A legerősebb magyar sportágakban – úszás, kajak, vízilabda – én is jó eredményekre számítok, de megkülönböztetetten drukkolok kedvencemnek, a bunyós Káté Gyulának, akit nagyon jó fejnek tartok.”

- Mivel oldja az edzés-versenyzés okozta monotóniát?

„Számomra nagyon jó kikapcsolódást jelent a tollaslabdázás. Négyéves, francia buldog kutyám, Boni pedig meghatározza a mindennapi programomat. Szakember segítségével egyre többet foglalkozom az étrendem optimalizálásával. S amit okvetlenül megemlítenék: igen sokat köszönhetek dr. Lénárt Ágota sportpszichológusnak, aki évek óta ellát tanácsaival.

(Forrás és fotók: JochaPress)