Szabó Bence: Egy karrier teljesedhet be augusztusban a vb-n

Budapest és Barcelona - Szabó Bence karrierjének tán legfontosabb állomásai voltak. A napokban ismét ez a két, csodaszép város került a korábbi klasszis kardozó, MOB-főtitkár életének középpontjába. 

A napokban a magyar delegáció szereplőjeként vett részt a 2021-es vizes vb odaítélésről döntő prezentációban a katalán városban, Pesten pedig két tanítványa készül a hamarosan kezdőző MOL Vívó Világbajnokságra.

Ha Barcelona, akkor győzelem?

Valóban így van, csupa szép emlék köt a városhoz. Természetesen az egyéni olimpiai győzelmem áll az élen, de elsők lettünk itt kapitányságom alatt a férfi párbajtőrcsapattal Világkupán. Emellett kedvenc futballklubom a Barca, többször láttam őket nyerni a Nou Campban. A mostani prezentáció is nagy élmény volt, a vizes vb elnyerése hatalmas sportdiplomáciai siker, örülök, hogy egy egész kis mértékben ennek én is részese lehettem.

Ez majdnem olyan sima volt, mint az olimpiai döntőd az olasz Marin ellen, amit 5:1, 5:0-ra nyertél.

Mindkettőre igaz, amit Orbán Viktor miniszterelnök mondott ezzel kapcsolatosan. Nem a kormányülés a nehéz, hanem az azt megelőző éjszaka. A szervező csapat Gyárfás Tamás vezérletével rettentő kemény munkát végzett, és a tetejébe nagyszerű prezentációt készített. A helyszínen pedig Orbán Viktor, Hosszú Katinka, Borkai Zsolt MOB-elnök és én szerepeltem, magam többek között anyanyelvén köszöntöttem a nemzetközi szövetség spanyol vezetőjét.

Az olimpiai aranyérem nem volt téma az ottlét idején?

De, arra szakítottunk időt. A kedvesem is velem volt, és elsétáltunk a Montjuich hegy lábánál található Metallurgia kiállítási központhoz, ahol a vívóversenyt rendezték 1992-ben. A közös fotót Borkai Zsolt készítette, próbáltam az akkori ünneplésemet is utánozni. Utána pedig egy talpas bárban megittunk egy sört.

Nosztalgiázzunk még egy kicsit, de ugorjunk Budapestre! Az előző hazai rendezésű világbajnokságon nyerted karriered első világbajnoki aranyérmét. Milyen érzésekkel emlékszel vissza arra a vébére?

Az eleje nem úgy sikerült, ahogy szerettem volna, a világranglista éllovasaként nem jutottam döntőbe egyéniben. Talán kicsit túlizgultam a versenyt, mindennek és mindenkinek meg akartam felelni. Kicsit szokatlan volt az a médiaérdeklődés is, amely akkoriban kísért minket. Jobban félre kellett volna vonulnom, tudatosabban megterveznem, hogy mikor, mit és miért csinálok. De tanultam belőle, Barcelonában már nem követtem el ugyanezt a hibát. A csapatverseny pedig csodálatos volt. A fináléban a vívótörténelem során utoljára vívtunk az örök rivális, Szovjetunió válogatottjával, az olimpián már Független Államok Közössége néven szerepeltek. Többezer néző előtt, nagyszerű hangulatban versenyeztünk, 9:6-ra nyertünk. Három győzelmem volt, és én vívtam az utolsó asszót. Utána melegítőben mulattuk át az éjszakát, és minden diszkóban hatalmas ovációval köszöntöttek bennünket, amikor beléptünk. Valami hasonlót kívánok most Szilágyi Áronéknak.

Már meg is érkeztünk másik témánkhoz, a 2013-as MOL Vívó Világbajnoksághoz, melyen nemcsak sportvezetőként, hanem vívómesterként is érintett vagy, mivel a kardvívó Iliász Nikolász és Szatmári András a tanítványod.

Ha lehet, Szilágyi Áronnal folytatnám. Egy vívó életében a két legfontosabb verseny az olimpia és a hazai rendezésű világbajnokság. Áronnak most megadathat, hogy két, egymást követő évben éljen át olyasmit, ami egy karrier igazi beteljesedését jelenti. Ráadásul még mindig csak 23 éves, előtte a jövő, nagyon szurkolok neki.

A te tanítványaid miként készülnek, hiszen munkád miatt nem tudtál, nem tudsz végig mellettük lenni?

Nagyon jó kezekben vannak, Riba Ferenc a mestertársam, aki ugyanúgy a csodálatos Zarándi Csabától tanulta a vívást, mint én. Az elmúlt tizenegy évben pedig a másik mesterlegenda, Pézsa Tibor mellett dolgozik, akitől technikailag próbál mindent ellesni. Egy éve a mezőnyt is közvetlen közelről figyeli, úgyhogy mára már taktikailag is érti a modern kardvívást, én egyre inkább afféle menedzserként kapcsolódom be a közös munkába. Persze, ahogy időm engedi, mesterkabátot húzok. Így lesz ez a világbajnokságot megelőző utolsó héten is, amikor a fiúkkal együtt készülök Budapesten.

Milyen eredménnyel lennél elégedett?

Fiatal versenyzőkről beszélünk, Niko 22, Andris 20 éves. A legfontosabbnak azt tartom, hogy bátrak és harcosak legyenek, ne vívjanak megilletődötten. Ha tudásuk legalább hetven százalékát nyújtják, akkor kellemes meglepetést szerezhetnek. Ugyanakkor nagyon nehéz tippelni, mivel rengeteg múlik azon, hogy kivel kerülnek majd szembe a főtáblán.

És mit vársz a világbajnokságtól MOB-főtitkárként, olimpiai és világbajnokként?

Először is azt, hogy Budapest jó házigazdája legyen közel kétezer vendégének, és sikeres versenyt rendezzen. Ez egyáltalán nem könnyű feladat, de látva, ismerve az előkészületeket, a szervezőbizottság munkáját, azt hiszem, ezzel minden a legnagyobb rendben lesz. Persze, egy vébé igazán akkor sikeres, ha eredményes is. Nagyon nehéz dolga lesz a válogatottunknak, de bízom abban, hogy sikerül három érmet, közte egy aranyat nyerni. A vágyam pedig az, hogy ez utóbbi a kardcsapat nevéhez fűződjön.

(Forrás: fencing2013.com)