Szocsi 2014: Monumentális, fényűző és színpompás az Olimpiai Park

Ha három szóval kellene jellemezni a szocsi téli olimpia központi, tengerparton fekvő parkját, akkor a monumentális, fényűző és színpompás lennének a megfelelő jelzők.

A tulajdonképpen nem is Szocsiban, hanem a grúz határtól kevesebb mint 10 kilométerre lévő Adlerben kialakított 202 hektáros, nagyjából kör alakú területen található a korcsolyasportok öt versenyhelyszíne, továbbá a megnyitó- és záróünnepségnek otthont Fist Stadion, amely egyik helyszíne lesz a 2018-as labdarúgó-világbajnokságnak is. Jól jellemzi az Olimpiai Park méretét, hogy becslések szerint óránként akár 120 ezer látogatót képes fogadni. A benne lévő létesítmények nappal is lenyűgöző látványt nyújtanak, de sötétedés után egészen lélegzetelállító, ahogy a szivárvány minden színében pompáznak.     

A gyorskorcsolyázók otthonául szolgáló Adler Aréna éjszakai megvilágítása színváltós, a kisebbik jégkorongcsarnok, a Sajba oldalán pedig kis fehér üstökösök "úsznak" folyamatosan, a műkorcsolyások és rövidpályás gyorskorcsolyázók otthona, a Jéghegy Korcsolyázó Palota pedig csillog-villog kívülről. A legnagyobb hatással viszont a másik hokiaréna, a Bolsoj Jégcsarnok van a látogatókra. A létesítmény amúgy szürke oldalát és tetejét ugyanis 38 ezer kis lámpa borítja, ezekkel pedig a benne zajló meccs aktuális állását "festik" az egész csarnokra, úgy, hogy a mérkőzés két résztvevőjének zászlaját jelenítik meg az égők, s azok között pedig az aktuális eredményt. A meccs állását nemcsak a parkban tartózkodók tudják meg azonnal, mivel ha éppen rálátni a csarnokra, akkor akár több kilométeres távolságból is tisztán kivehető a falra festett eredmény.     

A létesítmények belső atmoszférája is kiemelkedő. A hokimeccseken pompomlányok szórakoztatják a nagyérdeműt, s nemcsak a tánccal hívják fel magukra a figyelmet, hanem falatnyi miniszoknyájukkal is. A legkiválóbb akusztikája viszont a Bolsojhoz hasonlóan 12 ezer néző befogadására alkalmas Jéghegy Korcsolyapalotának van: amikor a dél-koreaiból orosszá lett Victor An megnyerte a rövidpályás gyorskorcsolyázók férfi 500 méteres versenyét, akkor valóságos hangrobbanás volt a csarnokban. A kivetítő tanúsága szerint 110 decibeles hangerőt produkált a közönség. Viszonyításképpen a Guinness-rekordot a jelenlegi Super Bowl-győztes Seattle Seahawks amerikaifutball-csapat közönsége tartja, ugyanis tavaly decemberben a 67 ezres CenturyLink Fielden 137,6 decibeles hangzavart ért el. Az Adler Arénában zajló gyorskorcsolya-versenyen pedig nem hangrobbanás, hanem inkább hanghullám a jellemző, ugyanis a nézőtérnek mindig az a része hangos, ahol épp 50-60 km/h-s sebességgel elhaladnak a sportolók. A csarnok belső külleme is árulkodó, ugyanis itt az olimpiai molinókon a narancssárga szín dominál, a lelátó székei is ilyen színűek, ezzel is jelezve, hogy ezen a helyszínen jobbára Hollandia sportolóit koronázzák meg. Az eddigi tíz számból hatot a németalföldiek nyertek.     

Az Olimpiai Parkban azonban nem csak sporteseményeket rendeznek, ezernél is több kulturális program várta és várja az érdeklődőket a játékok során. A szervezők tájékoztatása szerint a játékok történetében először minden szám éremosztását a terület közepén lévő, a létesítmények által határolt és a részt vevő országok árbocon lobogó zászlóival körülvett hatalmas üres téren rendezik meg. Ennek a résznek az egyik végében van a közel 50 méter magas kandeláber, amelyben az olimpiai láng ég, illetve közvetlenül előtte egy olyan szökőkút, amely a láng magasságáig képes fellőni a vizet, miközben a vízsugarat különböző színű fényekkel megvilágítják, ezzel impozáns látványt nyújtva. Az éremátadó ünnepség minden este az idei évre utalva - helyi idő szerint - 20.14-kor kezdődik.     

Az éremátadást egyszerre nagyjából 20 000 ember élvezheti. A hazai sportolók diadalai mellett csütörtökön az a norvég Ole Einar Björndalen kapott rendkívül meleg fogadtatást a szurkolóktól, aki egy nappal korábban a sílövők vegyesváltójával megszerezte második aranyérmét Szocsiban, összességében pedig nyolcadik aranyérmével minden idők legeredményesebb téli olimpikonjává vált. Amikor a pódiumra szólították a 40 éves élő legendát, hatalmas ovációval köszöntötték.     

Az érdeklődők persze nappal sem unatkoznak az Olimpiai Parkban. Egyrészt orosz dobosok és táncoló lányok szórakoztatják a nagyérdeműt, de üde színfoltot jelentenek a nemzeti házak a park területén, illetve a Bolsoj Jégcsarnoktól kiváló kilátás nyílik a Fekete-tengerre, de végig lehet sétálni az októberben debütáló Forma-1-es pályán is, amelynek jelentős része a park területén halad végig. Az általában napsütéses, tavaszias időben pedig folyamatosan szól a zene, s olyan örökzöld, energikus számokkal fokozzák a látogatók hangulatát, mint például a 90-es évek egyik elektronikus zenei slágere, a Kernkraft 400-től a Zombie Nation.     

Az egyetlen dolog, ami némi bosszúságot okozhat az Olimpiai Park látogatóinak, hogy rendre jelentős sor alakul ki a büféknél, illetve csak arra legalább egy órát kell várni a kígyózó sorban, hogy az ember bejusson a legnagyobb ajándékboltba. Az árak igen borsosak, akár relikviákról, akár ételről van szó, például egy hotdog 200 rubelbe kerül, ami több mint 1200 forintnak felel meg.     

A parkban számos önkéntes is tevékenykedik, akiknek a munkája nemcsak útbaigazításból áll, hanem a látogatókkal való törődésből is. Széles mosollyal az arcukon folyamatosan kérdezgetik az embereket, hogy érzik magukat, segíthetnek-e, de még olyan is van, aki egy nagy táblát tart a kezében, melyre az van írva, hogy "Free hug", azaz ingyen ölelés, sokan élnek is a lehetőséggel.     

Legyen szó szurkolóról, újságíróról, sportolóról, abban mindenki egyetért, hogy a szocsi téli olimpia legkiemelkedőbb és leglenyűgözőbb része maga az Olimpiai Park.

(MTI, Fotó: MOB/Kovács Anikó)