Turi György Cseh László szereplését Szilágyi Liliána mellől Nanjingban követi (interjú)

Ötödször nyert 200 vegyesen Cseh László Európa-bajnoki aranyat – különlegességként most nyert először az edzője nélkül. A mester, Turi György Nanjingban, az ifjúsági olimpián, Szilágyi Liliánáék mellől kíséri figyelemmel versenyzője Eb-szereplését.

- Mennyire volt nehéz döntés, hogy Nanjingba menj és ne a berlini Eb-re?
- Laci nagyon tapasztalt versenyző. A londoni olimpia óta egyre több szabadságot kap gondolkodásban, az edzések végrehajtásában. A 29. évében jár, van annyi tapasztalata, hogy már nem kell hogy rátelepedjek, minden mozdulatát én szabjam meg. Amikor gondolkoztam, hogy melyik versenyre menjek, az is a szemem előtt lebegett, hogy hogyan oldható meg az a feladat, hogy ne legyen számára teher, hogy a nyakában lihegek. Más az edzés, amikor meg kell csinálni a munkát, a piszkos melót, és más, amikor már a tiszta fej kell. Örülök, hogy így döntöttem. A pár század másodpercben, amivel most nyert, benne volt a tiszta feje. Elég, ha egy rossz szempillantást vetek rá, ingerültebben szólok hozzá, már század másodpercekben jelentkezhet, és most minden századmásodpercnek jelentősége volt. Ez a győzelem sikerélmény, jövőre világbajnokág, fő cél, hogy apró lépésekkel, érmekkel eljussunk az olimpia évéhez, amikor aztán minden erejét összeszedve, kemény felkészüléssel nekiveselkedjen a negyedik olimpiájának.

- Milyen volt a magyar televízión keresztül Nanjingból nézni Cseh Laci berlini aranyát?
- Ugyanolyan, mint Nanjingból Szilágyi Lilut nézni a 200 méteres pillangó döntőjében. Egy edzőnek, aki komolyan veszi a munkáját, remegés, izgulás egy világverseny döntője, ahol kiderül, hogy dolgozott egész évben a versenyzője. Vannak örömök és keserves pillanatok, hála istennek nekem most a jobbik oldala jutott. 

- Volt már versenyződ, aki úgy tudott örülni, mint Lilu?
- Lilu egy tündér kislány, de nem szabad elfelejteni, hogy nagymamája – Bara Margit (a szerk.) – egy színésznő, vénájában nem csak nagypapája – Gyarmati Dezső olimpiai bajnok vízilabdázó (a szerk.) – vére csörgedezik. Minden versenyzőnek megvan a maga ünneplési módja. Az az őszinte öröm, ami kiszakadt belőle, nem megjátszás volt, nagyon boldog volt… 

- Mi lesz száz pillén?
- Soha nem jósolok… Megkerülhetetlen, hogy a legjobb idővel került a középdöntőbe. Elnézve a nevezési listát, és, ha nem történik semmi, akkor bizony az éremért, sőt, az aranyért kell hogy ússzon. Nem szabad azonban elfelejteni, hogy Kínában vagyunk, és kínaival kell versenyezni, aki hazai pályán úszik, és ők mindig elő tudnak valamit húzni a varázsdobozból.   

- Van nekünk Grátz Benjáminunk is…
- És egy Kenderesi Tamásunk is… Azt mondom, az egy magyar mérkőzés lesz. Győzzön a jobbik és legyen két érem!

- Azt sem árt hangsúlyozni, hogy ezen az ifjúsági olimpián olyan mezőny van, hogy jó néhányan a felnőttek között is nagyon komoly eredményekre képesek.
- Igen. Egy kicsit hadd húzzak magam felé. Szilágyi Liliána ezzel az időeredménnyel jelen pillanatban harmadik a felnőtt világranglistán, és klubsovinisztán azt nézem, az Európa-bajnokság 200 méteres pillangóúszásának döntőjében ez mire lehet elég, mert nagyon elképzelhető, hogy ott is nagyon az érem közelében lett volna…

A MOB Kiemelt Edző Programjában szereplő szakember a mob.hu-nak más szakmai kérdéseket is fejtegetett. Az interjú teljes szövege az alábbi képre kattintva hallgatható meg.  

(MOB)