Bevizsgáló laboratórium Budapesten?

Dr. Tiszeker Ágnest, a Magyar Antidopping Csoport (MACS) vezetőjét, s vele együtt számos sportorvost egyre több versenyző és edző keres meg azzal a kéréssel, hogy véleményezzék a fogyasztásra javasolt vagy már ki is próbált táplálékkiegészítőket. A készítmények egy része, pontosabban a bevizsgálás nélkül piacra került termékek ugyanis olyan alkotóelemeket is tartalmazhatnak, amelyek fogyasztása – nem kitervelt, hanem gyanútlanul elkövetett – doppingvétséghez is vezethet. A táplálékkiegészítők között ráadásul olyan is akad, ami nem az, aminek mondják, illetve csak a borsos ára az, amit az interneten olvasni lehetett…

„A táplálékkiegészítők bevizsgálásával idehaza jelenleg csak nyereségorientált magánlaboratóriumok foglalkoznak, amelyek a kiváltságos helyzetükkel élve magas árat szabnak meg a pacienseiknek. Úgy tudom, hogy nem ritkán egyetlen hozzájuk került doboz bevizsgálásáért 50-60 ezer forintot is elkérnek. A táplálékkiegészítőket egyre több sportoló építi be az étrendjébe, ezért is lenne ajánlatos egy olyan bevizsgáló laboratórium kialakítása, amely állami támogatással jön létre, központként működik, és ezért az egész magyar sportot szolgálja” – nyilatkozta Dr. Tiszeker Ágnes a Telekom Sporthír Szolgálat munkatársának.

Az eljárásokat és azok szabályozását, a nemzetközi előírásokat, emellett az igényeket is jól ismerő szakember arra is felhívta a figyelmet, hogy egy ilyen központnak csak a megfelelő ISO-tanúsításokkal és az akkreditált vizsgálati módszerek tudásával kell rendelkeznie, úgynevezett WADA-akkreditációra tehát nincs szüksége.

„A központi laboratórium kapunyitása hiányt pótolhatna nemcsak Magyarországon, hanem a régiónkban is. Emellett képes lehetne a működési költségeinek kitermelésére, a megrendelések számától függően pedig még profit felhalmozására is. A vizsgálatra beküldött termékek nem olyan sérülékenyek, mint a doppingellenőrzés során használt emberi minták, a tárolás sem okozhat gondot, de ennél is fontosabb, hogy a bevizsgálás egy csapásra egységessé és következetessé válhatna. Új és új, sportolóknak szánt táplálék- és étrendkiegészítők jelennek meg a piacon, és bizony egyre több gyártó kerüli meg a bevizsgálást. A legveszélyesebbek azok a készítmények – ahogy hirdetik, a „csodaszerek” –, amelyeknek a dobozán sem a gyártó, sem a forgalmazó neve és elérhetősége, ráadásul még az alkalmazott hatóanyagok felsorolt neve sem szerepel egyértelműen beazonosíthatóan. Ezek így már eleve gyanúsak és gyakran veszélyesek is.”

Néhány nappal ezelőtt a hírek arról is szóltak, hogy Magyarország is rendelkezhetne egy minden igényt kielégítő, tehát a Nemzetközi Doppingellenes Ügynökség (WADA) által elismert doppinglaboratóriummal.

„Ennek az intézménynek a kialakítása évek óta megfontolás tárgya. A ’kell, vagy nem kell, ha pedig kell, akkor mikor és mire is kellhet’ kérdések az olimpiai pályázattal kapcsolatban nemrégiben újra felvetődtek, és várhatóan tanulmányok is fognak készülni. Egy ilyen laboratóriumnak úgy kell működnie, hogy ugyanolyan tökéletességgel és gyorsasággal tudja kimutatni a növekedési hormonok használatát, mint az EPO-t és még egy hosszú listányi egyéb tiltott anyagot, illetve módszert. Magának a létesítménynek egy önálló, szigorúan őrzött és biztonságos épületben kell berendezkednie, amely nemcsak az analitikai vizsgálatok, hanem a tárolás szigorú nemzetközi szabványának is képes megfelelni. Nem titkos adatok szerint a számítógépek vezérelte berendezések beszerzésével együtt ez körülbelül 5-6 millió dolláros kiadást jelent. Egy WADA-akkreditációval rendelkező laboratóriumnak, amelyből az egész világon alig több mint harminc működik, azok kétharmada pedig Európában, évente legkevesebb 3000 vizsgálatot kell elvégeznie. Ha ezt a kvótát nem tudják hozni, akkor úgy járhatnak, mint a prágaiak, akik igen jól dolgoztak, mégis felfüggesztették a működésüket. A MACS – amely a levett mintákat a Bécs melletti seibersdorfi WADA-akkreditált laboratóriumba juttatja el – eddig 900 vizsgálat elvégzésére kapott megbízást, idén ez a szám 1100-ra emelkedett. Ez önmagában a 3000-től elég messze van. Amennyiben tehát a magyar doppinglaboratórium felállításának gondolata megfelelő állami garanciavállalással zöld utat kap, akkor intenzív piackutatást is el kell indítani a környező országokban, mert Bécs, Köln, Párizs, Lausanne, Bukarest és Varsó, hogy csak a közelebbieket soroljam, erős konkurenciát jelent” – hangsúlyozta a MACS vezetője.

A stratégiai fontosságú döntés meghozatala előtt azzal is számolni kell, hogy a WADA a labor-akkreditációs folyamatokat Európában bizonytalan ideig „befagyasztotta”, más szóval geopolitikai és egyéb szakmai okokra hivatkozva egyelőre nem kíván az öreg kontinensen újabb ellenőrzőállomásokat létrehozni. Ha viszont változtatna az álláspontján, akkor arról sem lehet megfeledkezni, hogy a WADA teljes körű felhatalmazását jelentő akkreditációt ki kell várni, ami 6-7, rosszabb esetben akár 10 évig is eltarthat. A túlzott óvatosság valószínűleg azzal is összefügghet, hogy 2008-ban a felkészületlen pekingi laboratórium eljárási hibák sorát követte el, aminek – többek között – Pars Krisztián is a szenvedő fele volt. A NOB és a WADA is szembesült azzal, hogy két fehérorosz kalapácsvető masszívan és eléggé szemérmetlenül doppingolt, de a vizsgálat említett pontatlansága miatt a napnál is világosabb eseteket a felfogadott jogászok előbb „szétszedték”, majd szépen elsimították…

A jövő évi olimpiai házigazda Rio viszont azért van gondban, mert a doppinglaboratóriumának működését a WADA „szívtelenül” felfüggesztette. Így a brazil házigazdák a kitelepülő montréali laboratórium szolgálatait kénytelenek igénybe venni, aminek igencsak szép ára lesz…


Kapcsolódó cikk:
„Zéró tolerancia a csalókkal szemben!”