Nyári olimpiai játékok

Nem mindennapi életút áll Nemzetünk Sportolója, Rejtő Ildikó mögött. Se szeri se száma éreminek, de ez nem is csoda, hiszen még veterán kategóriában is felállhatott az Eb és vb dobogó legfelső fokára.

Mióta világ a világ, mindig voltak, vannak és lesznek olyan emberek, kiknek neve már életükben fogalommá válik. Akik meghatároznak egy korszakot, egy intézményt. A magyar olimpiai mozgalomban is van jó néhány ilyen személyiség. Ám ha az elmúlt negyven évből kellene egyet kiemelni, ő nem is lehetne más, mint Schmitt Pál.

Legsikeresebb olimpiai sportágunk a vívás, melyen belül a kardvívás 1908-tól 1964-ig tartó időszakában az egyéni küzdelmekben csak akkor nem magyar állt a dobogó legfelső fokán, amikor az I. világháború egyik vesztes országaként nem indulhattunk. Pézsa Tibor tokiói aranyérme után huszonnyolc évet kellett várni arra, hogy ismét magyar himnusz szóljon az olimpián a férfi kardvívók egyéni küzdelmeinek végén. Akiért pedig szólt: Szabó Bence.

A kajak-kenu az egyik legsikeresebb olimpiai sportágunk, melyben se szeri, se száma a példaképeknek. Kolonics György, vagy Wichmann Tamás megkerülhetetlen figurái a kenu szakágnak, talán nem véletlen, hogy utóbbi volt a hetvenedik születésnapját ünneplő Buday Tamásnak is a legnagyobb ikonja, holott kettőjük között alig több mint négy év volt csak a korkülönbség.

A birkózás is az egyik sikersportágunk, ahol a kötöttfogás mellé szépen lassan felzárkózott a szabadfogású szakág is. Utóbbi eredménylistáját bővítette a szőnyegen és amellett állva Klinga László is, aki hetvenötödik születésnapját ünnepli.

Ami a kajak-kenunak Kolonics György, az Benedek Tibor a vízilabdának. Mindketten fájóan fiatalon hagytak itt minket, viszont már életükben olyan megbecsülés és tisztelet övezte e két sportembert, mellyel méltán emlegették már akkor is legendaként őket. Ahogy Koló, úgy Benedek Tibor is idén töltötte volna be 50. életévét, rá emlékezünk.

Júliusi ünnepeltjeink között úgy esett, hogy a birkózó szőnyegre „kirándultunk” a legtöbbet. Mai szülinaposunk, Dr. Réczi László is a karfiolfülűek táborát erősíti. Ám nem sokon múlt, hogy inkább a pingpongasztaloknál kössön ki.

A női kézilabda 1976-ban debütált az ötkarikás játékokon, ahol rögtön a bronzéremig menetelt csapatunk. Ennek az ütős kompániának volt tagja Horváth Klára, mai ünnepeltünk is.

„Vízilabdában mi vagyunk a császárok!” – mint az közismert. De még eme sportágon belül is vannak olyan korszakos egyéniségek, akik gyakorlatilag államok az államban. A ’70-es évek aranycsapata is zsenik gyülekezete volt, ám talán még közülük is kitűnik Faragó Tamás, a Nemzet Sportolója.

Azt, hogy vívásban, úszásban és vízilabdában mennyire sikeresek vagyunk az olimpiai játékokon, nem nagyon kell már ismertetni. Ám hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy a tornasport is előkelő helyet foglal el ezen a sikerlistán, melynek olyan jeles képviselői voltak és vannak hazánkban, mint a 80. születésnapját ünneplő Ducza Anikó.

A női kézilabdázás 1976-ban debütált az ötkarikás játékokon. Az akkori magyar csapat komoly tényező volt nemzetközi szinten, és végül egy bronzéremmel gazdagodott Montrealban. A csapat tagja volt Megyeriné Pacsai Márta.

Kis hazánkban nem ritka eset, amikor egy családon belül, több kiválóság is űzi ugyanazt – vagy éppen más – sportágat magas szinten. Vízilabdában már-már hagyomány, hogy minden sikerkorszaknak megvan a maga testvérpárja, de vívásban sem kell messze menni a „családi vállalkozásokért”, példának okáért itt vannak a Nébald testvérek, közülük is Rudolf, aki most ünnepli hetvenedik születésnapját.

A vizes sportágak mondhatni magyar számok, hiszen se szeri, se száma az úszásban, vízilabdában, kajak-kenuban szerzet olimpiai érmeinknek. Ám valahogy az evezés kicsit kilóg a sorból. Noha szép eredmények azért itt is vannak, a legsikeresebb egység kétségkívül a mexikóvárosi játékokon ezüstérmes csapatunk, melynek vezérevezőse, Melis Zoltán betöltötte 75. életévét.

A magyar férfi tőrvívás máig legsikeresebb alakja, ő maga a Fair Play, de sebészorvosként is emberek sokasága köszönheti neki az életét. Kamuti Jenő, mindenki Jencije 85 éves lett, őt köszöntjük!

Kapott ezüstcipőt és nyert olimpiai aranyérmet, majd Belgiumban akasztotta szögre a stoplist. Hetvenöt éves lett Fazekas László.

Akár két sportágban is részt vehetett volna az olimpián, volt a MOB igazgatója, civil életét tekintve pedig jogász. Nyolcvanöt éves lett Csillaghegy lokálpatriótája, Török Ottó.

Vannak emberek, akik sokszor sóhajtanak fel életük egy-egy meghatározó történése kapcsán, hogy ha visszamehetne az időben, másként cselekedne. Vidáts Csaba a másik tábort erősíti, és ma sem cselekedne másként azon a bizonyos magyar-svéd vb-selejtezőn. De nem ezt szeretnénk boncolgatni most, hiszen müncheni ezüstérmesünk betöltötte hetvenötödik életévét.

Magyarország legsikeresebb olimpiai sportága a vívás; se szeri, se száma a bajnokoknak. A női tőr szakág legsikeresebb korszaka – főleg a csapateredményeket tekintve – a ’60-as évek, ahol olyan klasszisok alkották a válogatottat, mint Rejtő Ildikó, Dömölky Lídia, vagy az éppen kilencvenedik születésnapját ünneplő Juhász Katalin.

Kis túlzással senki sem számított rá, hogy Moszkvában olimpiai érmet szerez. Hegedűn legalább olyan jól muzsikál, mint kajakban, és nebulók sokaságát oktatta testnevelésre. Hetven éves lett Zakariás Mária, olimpiai bronzérmesünk.

Egykoron az öttusa is „magyar” sportág volt. Az 1976-os olimpiára regnáló világbajnokként utazott a Kancsal Tamás, Maracskó Tibor, Sasics Szvetiszlav összetételű csapat, akik végül egy bronzéremmel térhetek haza. A trióból utóbbi betöltötte 75. születésnapját, őt köszöntjük.