Pontokat hozhatnak a magyaroknak a Tokióban bemutatkozó új olimpiai sportágak

A megnyitóig hátralévő másfél esztendőben keményen bele kell húznia a tokiói nyári olimpiára készülő magyar sportolóknak, mert a cél változatlanul a 2016-os nyári játékokon összehozott érem- és pontgyűjtemény túlszárnyalása. Fábián László, a Magyar Olimpiai Bizottság sportigazgatója úgy gondolja, hogy a mérce magasra került, a 2020-ban a versenyprogramba kerülő új sportágak pedig nem kecsegtetnek éremzsákmányban gazdag vadászmezővel.

Sokkal inkább lehet számítani Hosszú Katinkára és Kozák Danutára, a 2016-os olimpiai csapat húzóembereire, és azokra az ifjú titánokra, akik idén már megmutatták az oroszlánkörmeiket. Mint például az úszó Milák Kristóf, aki 18 esztendősen világranglistavezető a 200 pillangón, nem mellékesen pedig háromszoros ifjúsági olimpiai bajnok.

A 2016-os olimpián 20 sportágban 156 versenyző illetve játékos képviselte a magyar színeket, érmeket viszont csak az úszók (7), a vívók (4), a kajak-kenusok (3) és az atléták (1) szereztek, az úszók a pontszerzésben is magasan a legjobbnak bizonyultak. A túl optimistán meghatározott célok egy része azért nem teljesült, mert a húsz sportágból 12-nek nem hogy érem, de még olimpiai pont sem jutott. Nehéz eldönteni, hogy melyik is lehetett a legfájóbb fiaskó, az viszont tagadhatatlan, hogy a dicsőséges múltú magyar öttusasport képviselői logó orral búcsúztak Brazíliától, miután két 17. valamint egy-egy 12. illetve 27. hely volt a „zsákmányuk".

„A 2016-osnál nagyobb létszámú és eredményesebb olimpiai csapatot szeretnénk felvonultatni Tokióban. Ennek egyik feltétele az, hogy a 2020-as nyári játékok mezőnyéből ne maradjon ki a női és a férfi kézilabda-válogatottunk, vízilabdacsapataink közül pedig legalább az egyik érmet hozzon el Tokióból – nyilatkozta Fábián László, az öttusa olimpiai- és világbajnokból lett sportigazgató. – Meg vagyok győződve arról, hogy az öttusázók, a sportlövészek, a birkózók és a cselgáncssport képviselői is sokkal többet szeretnének felmutatni a következő ötkarikás játékokon, illetve azt megelőzően már a kvalifikációs versenyek akadálypályáját is sikerrel venni."

Rió után a 14 magyar dobogós olimpikon közül csak a párbajtőröző Imre Géza és Boczkó Gábor vonult vissza, a többiek nyilatkozataikban és eredményeikkel azt bizonygatják, hogy van még bennük erő és kitartás. Mint például a már 33 éves Cseh László, akinek a tokiói lehet az ötödik olimpiája. Jó hír az, hogy hazai műhelyek egyre több ígéretes tehetséget termelnek ki, mi több olimpiai éremvárományosokat.

„Elképesztő a még csak 18 esztendős Milák Kristóf fejlődése, a világ legjobb férfi úszójának megválasztott Rasovszky Kristóf nyíltvízi specialista magabiztossága, a Milákhoz hasonlóan háromszoros ifjúsági olimpiai bajnok Késely Ajna tündöklése – folytatta Fábián László. – Ez viszont csak a sor eleje, bátran tehetek említést a kardvívó Szatmári Andrásról és Márton Annáról, a kalapácsvető Halász Bencéről, a még csak 21 esztendős Kopasz Bálint kajakosról, a nála is fiatalabb Patakfalvy Luca tekvandósról, vagy éppen a vitorlázó Érdi Máriáról, és a felsorolást tényleg még hosszan lehetne folytatni."

A MOB sportigazgatója ezek után sorra vette azokat a sportágakat, amelyek annak köszönhetik az olimpiai programba kerülésüket, hogy 2016-ban a NOB minden leendő házigazdának öt „lehívható" lehetőséget adott. A tokiói szervező bizottság a japánok érdeklődését, illetve a fiatalok ízlését figyelembe véve a baseball, illetve annak női „változata", a softball mellett a hullámlovaglás, a sportmászás, a gördeszka, valami a karate sportágak mellett tette le a voksát.

„Négy sportág hazai vezetőivel már konzultáltunk, a sportmászókkal viszont csak szerettük volna felvenni a kapcsolatot, de az illetékesekre eddig nem találtunk rá. – A baseball és a softball-klubokat tömörítő szövetség vezetői őszintén elismerték, hogy egyelőre nem tudnak olimpiai szereplésre méltó csapatokat felvonultatni. A hullámlovasok ezzel szemben úgy gondolják, hogy a szűkös hazai edzéslehetőségek ellenére is legalább egy versenyzőjük ott lesz az olimpián, és az ráadásul érmet is nyerhet. Többnyire itthon gyakorolnak, és azokat a strandokat keresik fel, ahol a medencében hullámokat tudnak generálni. A sportmászóknál egyelőre nem tapasztaljuk a kellő szervezettséget, így fogalmunk sincs arról, hogy a „háztömbkörüli" versenyek mikor lépnek szintet. Egészen más a helyzet a gördeszkásoknál, akik a nemzetközi gyakorlatot követve egyesített görkorcsolya és gördeszka nemzeti szövetséget alakítottak meg. Jól követhető a szakmai programjuk, amiből az is kiderül, hogy Tokióban egy győzelemre készülnek és még egy érmes helyezés megszerzésére is. Még erősebb lábakon áll a magyar karatesport, köszönhetően annak is, hogy 2018-ban bekerültek a kiemelten támogatott 16 sportág közé. Nemzetközi szövetségük 191 tagországot számlál, a hazai szakszövetség pedig 11 ezer igazolt versenyzővel büszkélkedik. Szerény számításuk szerint egy vagy két versenyzőjük kijuthat az olimpiára, és ott pontszerző is lehet" – mondta befejezésül Fábián László sportigazgató.

(SzPress Sporthírszolgálat, fotó: MOB/Szalmás Péter)