Születésnapos a szegedi gólzsák

A tápéi grundokról jutott a magyar futball csúcsára. Bár saját teljesítményével szemben mindig kritikus és szerény maradt, az 1970-es évek egyik legjobb magyar támadóját tisztelhettük személyében. Olimpiai ezüstérmes labdarúgónkat, a 70 éves Kozma Mihályt köszöntjük.

Kozma Mihály 1949. szeptember elsején született a ma Szeged városrészét képző Tápén, szegényes körülmények között. „Gyermekkoromban, ha volt egy perc szabadidőm, már futballoztam" emlékezett vissza a városi grundokon töltött időkre. Érdekesség, hogy felfedezője Dávid Szaniszla volt: akkor különösképp kuriózumnak számított, hogy egy nő intézte egy neves futballklub ügyeit. 1959-ben került a Szegedi EAC utánpótlásába (ahová elmondása szerint elsőre magassága miatt nem vették fel), majd 1966-ban, még nem egészen 17 évesen a felnőttek között is bemutatkozhatott a magyar másodosztályban. Kozma született gólvágó volt: nyitómeccsén a Debrecen ellen két gólt és egy gólpasszt is jegyzett, majd első szezonja végén a 2. helyen zárta a bajnokság góllövőlistáját. A Szeged végül feljutott, a tehetséges csatár teljesítményére pedig több budapesti klub háza táján is felfigyeltek.

1969-ben végül a Honvédnál kötött ki, ebben pedig nagy szerepe volt annak a Tichy Lajosnak, aki a fiatal csatár példaképeként remekelt a piros-fehérek színeiben. 12 szezont húzott le Kispesten, háromszor lett magyar gólkirály (1970-71, 1973-74, 1974-75), az 1979-80-as idény végén pedig bajnoki címet is szerzett a csapattal. Legkedvesebb pillanatának a Facchettivel, Baresivel, Mazzolával felálló Inter elleni győztes gólját tartja ebből az időszakból (UEFA Kupa, 1976).

Ahogy Szegeden, a nemzeti csapatnál is végigjárta az utánpótlás-ranglétrát: 1966 és 1969 között az ifistáktól a felnőtt csapatig jutott. 1972-ben az olimpián már a magyar tizenegy kezdő támadója volt. Illovszky Rudolf válogatottja ugyan jelentősen átalakult a négy évvel korábbi aranyérmeshez képest, de sorainkban ekkor is olyan nevek játszottak, mint az ötkarikás bajnok Dunai Antal, vagy a Mexikóban szintén győztes Szűcs Lajos. Kozma a csoportkörben Irán ellen rögtön góllal kezdett egy 5-0-s meccsen, majd a brazilok (2-2) és a dánok (2-0) ellen is pályára lépett. Magyarország veretlenül (öt győzelem, egy döntetlen), imponáló 17-3-as gólkülönbséggel került a fináléba, ahol Kozma ismét a kezdőcsapatban találta magát.

A mostoha körülmények között rendezett döntőben a fénykorát élő Lengyelország volt az ellenfél, soraikban az későbbi gólkirály Kazimierz Deynával, A legendás lengyel irányító végül tarthatatlannak bizonyult: bár Váradi Béla góljával honfitársaink szereztek vezetést, Deyna a 2. félidőben duplázott, és eldöntötte a tornát.

Ugyanebben az évben Kozma részt vett a belgiumi Európa-bajnokságon is, ahol a 4. helyet szerezte meg a nemzeti tizeneggyel. A külföldi szakírók ekkor a torna álomcsapatába is beválasztották. 1975-ben, 17 meccs és 3 gól után intett búcsút a meggypiros meznek.

Karrierjét sajnos gyakran nehezítették sérülések, ennek ellenére 1981-ben belevágott a légióséletbe, és a belga Thor Waterschei csapatához szerződött. Klubtársaival megnyerték a belga kupát, melyet követően a francia Olympique Marseille ajánlott neki szerződést. Az egyezség meg is született, ám Kozma nem ment át a csapat orvosi vizsgálatán. Mivel Belgiumban már felkészültek a pótlására, hazatért hűen szeretett klubjához, a Honvédhoz. Két szezonnal később, a magyar bajnokság újbóli megnyerését követően a csúcson hagyta abba – két bajnoki arannyal, 396 meccsel és 239 góllal a háta mögött.

A labdarúgás mellett civilként a katonaság tagja volt: a hadseregben alezredesi rangig jutott. A futball mellett sokáig visszavonulása után is kitartott: a kispestiek utánpótlás-csapatainál kezdett dolgozni, 1988-ban pedig szakedzői képesítést szerzett. 1986 és 1991 között a Honvéd labdarúgó szakosztályának vezetője volt, majd a Kispest-Honvéd FC igazgatója lett. 1995 után azonban – saját sajnálatára is – fokozatosan eltávolodott a futballtól. Puskás korábbi csapatánál ugyanakkor nem felejtették el, és a Budapest Honvéd örökös bajnokává avatták. A hála, a tisztelet és a szeretet kölcsönös maradt. Neki továbbra is „a piros-fehér színpár a legszebb a világon".

(MOB-összeállítás: Thiery Árpád: A gólzsák, Kozák Péter: Ki kicsoda a magyar sportéletben?, Győr Béla-Klész László: Katonaolimpikonok, magyarfutball.hu, delmagyar.hu; fotó: MTI/Németh Ferenc, Petrovits László, Radó László)