A doppingolás története az ókortól a római olimpiáig
Amióta a kimagasló emberi teljesítmény dicsõséget és rangot jelent egy közösségben, megtaláljuk a nyomait annak, hogy az emberek valamilyen természetes vagy mesterséges szerrel próbálják szervezetüket a mindennapi feladataik ellátásához szükségesnél nagyobb teljesítményre késztetni. Az emberek régen csatákban, lovagi játékok elõtt vagy közben is fogyasztottak olyan szereket, melyektõl néha az extázisig fokozódott szellemi vagy fizikai állapotba kerültek. Az elsõ szervezett sportjátékokat a görögök történelmében találjuk meg az ókori olimpiákon. Történeti leírásokban olvashatjuk, hogy az olimpiai versenyek résztvevõit az események kezdete elõtt 4-6 héttel elkülönítették a többiektõl, hogy biztosítsák az azonos körülményeket a felkészüléshez. Az ókori Görögország sportolói hittek abban, hogy különbözõ állati és növényi eredetû szerek fogyasztása javítja képességeiket. Tudunk olyan görög sportolóról, aki egy ültõ helyében képes volt egy kisebb borjút elfogyasztani. Itták különbözõ állatok vérét azt gondolván, hogy ettõl az erõs állat ereje is beléjük költözik. Ez a babona ma is tartja magát az ázsiaiak körében, akik a teknõsbéka vérét isszák, más népek pedig a mai napig használnak különbözõ növényeket teljesítményfokozó szerek készítésére: a dél-amerikai indiánok például egy ottani gombából készült kivonat hatására több napon át tudnak egyfolytában futni, Afrikában a koka levele, Délkelet-Ázsiában a bétel még ma is mindennapos élénkítõ szer.
A századfordulón élénkítõ szerek szedését elõször a La Manche csatorna átúszásánál említették. A modern korra jellemzõ doppingolás igazából akkor kezdõdött, amikor feltalálták a fecskendõt, és elkezdték szintetizálni a különbözõ gyógyszereket. A kerékpárosok nyúltak elsõként a profi kerékpárversenyek alkalmával a "megsegítõ" szerekhez. Nem véletlen, hogy az elsõ doppingtörvényeket azokban az országokban fogalmazták meg, ahol a profi kerékpársport nagy hagyományokkal rendelkezett (Belgium, Franciaország, Olaszország). A dopping ezután fokozatosan elterjedt az élsportban és a versenysportban. A döntõ lökést a televízió megjelenése adta: attól a pillanattól kezdve, hogy a versenyeket televízión is nézni lehetett, a reklámipar felfedezte a sportban rejlõ reklámlehetõségeket, s megkezdõdött egy eddig soha nem látott mértékû pénzáramlás a versenysportba. Hihetetlen díjakkal jutalmazták a gyõzteseket, így az addig baráti szellemben, kedélyes körülmények között folyó "sporttalálkozók" gyilkos csatákká, küzdelmekké alakultak át. Az 1896-os athéni olimpián szereplõ versenyzõk még egyetemi elõadásaik vagy egész napos munkájuk után szórakozásból ugrottak a medencébe. Az igazán tehetségesek felkészülés nélkül nyerték meg a versenyeket vagy akár az olimpiai bajnokságot. A helyzet akkor változott meg, amikor a fiatalok, látva a sportba áramló dollármilliókat, rájöttek, hogy élsportolóként néhány év alatt gazdag és népszerû emberré válhatnak. Ezért a célért pedig nem riadtak vissza sem a csalástól, sem egészségük tönkretételétõl.
Több országban készítettek felmérést a fiatalok körében arról, hogy milyen áldozatot hoznának egy olimpiai bajnoki éremért? Kiderült, hogy a válaszadók több mint 60%-a hajlandó lenne az egészséget súlyosan károsító szereket is szedni a gyõzelemért, sõt a rövid ideig tartó hírnévért és gazdagságért cserébe képes lenne olyan szert is bevenni, amirõl tudja, hogy éveken belül a halálát okozhatja. Természetesen figyelembe kell vennünk, hogy a válaszadók fiatalok, és nincs betegségtudatuk. Soha nem érezték még át a betegséggel és öregséggel együttjáró gyengeséget, hisznek erejükben és egészségükben. Nem a jövõben szeretnének dicsõséget és pénzt birtokolni, hanem most, s ezért a célért minden eszközt hajlandóak igénybe venni, így a doppingot is. A versenysportban ellenõrzésekkel és nagy következményekkel járó szankciókkal lehet érvényt szerezni a doppingolás tilalmának. A sportolókat nem az egészségük károsodása miatt érzett félelem, hanem a lebukással együtt járó eltiltás veszélye riasztja el a doppingolástól. Ezért is szükséges mind a folyamatos ellenõrzés, mind a doppinggal kapcsolatos összes információ átadása, és a teljesítménynövelés hatékony alternatíváinak ismertetése.
Keresés