Köszöntő

A vizes sportágak mondhatni magyar számok, hiszen se szeri, se száma az úszásban, vízilabdában, kajak-kenuban szerzet olimpiai érmeinknek. Ám valahogy az evezés kicsit kilóg a sorból. Noha szép eredmények azért itt is vannak, a legsikeresebb egység kétségkívül a mexikóvárosi játékokon ezüstérmes csapatunk, melynek vezérevezőse, Melis Zoltán betöltötte 75. életévét.

Kis hazánkban nem ritka eset, amikor egy családon belül, több kiválóság is űzi ugyanazt – vagy éppen más – sportágat magas szinten. Vízilabdában már-már hagyomány, hogy minden sikerkorszaknak megvan a maga testvérpárja, de vívásban sem kell messze menni a „családi vállalkozásokért”, példának okáért itt vannak a Nébald testvérek, közülük is Rudolf, aki most ünnepli hetvenedik születésnapját.

A női kézilabdázás 1976-ban debütált az ötkarikás játékokon. Az akkori magyar csapat komoly tényező volt nemzetközi szinten, és végül egy bronzéremmel gazdagodott Montrealban. A csapat tagja volt Megyeriné Pacsai Márta.

Sokan, sokféleképpen magyarázták már a magyar vívás sikerességét. Valószínűleg a legbiztosabb receptet sose fogjuk megtudni, de annyi biztos, hogy a csibészség és a pallérozott elme, mint összetevő, ott lenne mindegyikben. Ahogy ott van Erdős Sándor sportkarrierjében is.

Sokan emlékezünk még a 2000-es olimpia női kézilabdadöntőjére. Finálét játszott a válogatottunk. Érmesek azóta sem voltunk, az elmúlt öt olimpián a pekingi 4. helyünk volt a legjobb. Az akkori nagy generációnak volt tagja Deli Rita, aki augusztus 21-én lett ötven éves.

Az olimpiai bajnok vízilabdázó id. Szívós Istvánra emlékeztek augusztus 13-án a róla elnevezett kikötőben, Szigligeten.

Azt, hogy vívásban, úszásban és vízilabdában mennyire sikeresek vagyunk az olimpiai játékokon, nem nagyon kell már ismertetni. Ám hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy a tornasport is előkelő helyet foglal el ezen a sikerlistán, melynek olyan jeles képviselői voltak és vannak hazánkban, mint a 80. születésnapját ünneplő Ducza Anikó.

„Vízilabdában mi vagyunk a császárok!” – mint az közismert. De még eme sportágon belül is vannak olyan korszakos egyéniségek, akik gyakorlatilag államok az államban. A ’70-es évek aranycsapata is zsenik gyülekezete volt, ám talán még közülük is kitűnik Faragó Tamás, a Nemzet Sportolója.

A női kézilabda 1976-ban debütált az ötkarikás játékokon, ahol rögtön a bronzéremig menetelt csapatunk. Ennek az ütős kompániának volt tagja Horváth Klára, mai ünnepeltünk is.

Júliusi ünnepeltjeink között úgy esett, hogy a birkózó szőnyegre „kirándultunk” a legtöbbet. Mai szülinaposunk, Dr. Réczi László is a karfiolfülűek táborát erősíti. Ám nem sokon múlt, hogy inkább a pingpongasztaloknál kössön ki.

Ami a kajak-kenunak Kolonics György, az Benedek Tibor a vízilabdának. Mindketten fájóan fiatalon hagytak itt minket, viszont már életükben olyan megbecsülés és tisztelet övezte e két sportembert, mellyel méltán emlegették már akkor is legendaként őket. Ahogy Koló, úgy Benedek Tibor is idén töltötte volna be 50. életévét, rá emlékezünk.