Köszöntő

Nem mindennapi életút áll Nemzetünk Sportolója, Rejtő Ildikó mögött. Se szeri se száma éreminek, de ez nem is csoda, hiszen még veterán kategóriában is felállhatott az Eb és vb dobogó legfelső fokára.

Ülést tartott május 5-én a Magyar Olimpiai Bizottság Mező Ferenc Sportbizottsága. A grémium először ült össze megválasztása óta az új MOB-elnökkel és főtitkárral: Gyulay Zsolttal és Fábián Lászlóval. A jelenlévők felköszöntötték 80. születésnapja alkalmából a testületet ciklusok óta vezető dr. Bodnár Andrást.

Dr. Bodnár András olimpiai és világbajnok vízilabdázót köszöntötte nyolcvanadik születésnapja alkalmából a Magyar Olimpiai Bajnokok Klubja. A legenda április 9-én töltötte be a kerek évszámot.

Kicsit kifordítva a hollywood-i szállóigét, mondhatnánk, hogy a vívásban elég magyarnak születni, bár mondjuk nem árt, ha az ember felmenői között is akad, e sportág jeles képviselői közül egy-egy. Szőcs Zsuzsanna (a képen balról a második) esetében a genetikailag öröklött tehetség gyakorlatilag a köbre emelkedett.

Íratlan szabály a vízilabdázóknál a diploma megszerzése. Nincs még egy csapatsportág, ahol ennyi doktori fokozattal rendelkező egyén rohangálna széles e világon, mint a magyar uszodákban. Dr. Bodnár András páratlan élsportolói karrierje mellett, a műtőasztal mellett se vallott szégyent sose. Az utóbbi években pedig zászlójára tűzte kortársai segítését.

Nem csak a két világháborút, de az ’56-os eseményeket is megsínylette a magyar sport, már ami az emberi veszteségeket illeti. Melbourne-ből sokan nem tértek haza, hanem egy jobb és szabadabb élet reményében, elfogadva a Sport Illustrated meghívását, elindultak az Újvilág felé. Közéjük tartozott Magay Dániel kardvívó is, kinek döntését az élet igazolta.

Ha azt mondjuk öttusa, általában Balczó András neve ugrik be egyből mindenkinek, viszont a magyar pentatlon „aranyos” hagyományait nem ő tette le, hiszen ha 1953-ban Benedek Gábor nem nyeri meg a világbajnokságot, lehet a Nemzet Sportolója se ezt a sportágat választotta volna.

Hogy egy sportsikerben mennyi szerepe van a mentális felkészülésnek, nem kell sokat ragozni, hiszen megannyi tanulmány szól erről, sportpszichológusok tömege tudna arról mesélni, milyen is az ideális lelkiállapot egy versenyzőnél a nagy megmérettetés előtt. Atlanta kalapácsvető olimpiai bajnoka, Kiss Balázs Amerikában szívta magába azt az attitűdöt, ami az olimpiai dobogó legfelső fokára repítette.

Vízilabdában mi vagyunk a császárok, ezt tudjuk már egy ideje. Olimpiák és Európa-bajnokságok tekintetében a legtöbb aranyéremmel is mi rendelkezünk. Ám talán ennél is érdekesebb, amikor első ízben írták ki a világbajnokságot 1973-ban, majd 1979-ben a világkupát mint versenyt ebben a sportágban, azt is Magyarország nyerte. Utóbbi válogatott tagja volt Hauszler Károly, aki most ünnepli 70. születésnapját.

Sok olyan sportolónk van, akik Marianna-árok szerű mélységekből tudtak a mennyek közé kapaszkodni, vagy traumák sora után elérni a kitűzött célt. Horváth Zoltán kardvívónk is az ő táborukat erősíti.

„Ne feledjétek, mit kiáltottak a csatába induló rómaiak: dicsőség – vagy halál!” – hangzott a harcba hívó mondat 2000. október 1-én Sydneyben. A nemzeti tizenhárom pedig ment és 24 év után ismét a dobogó legmagasabb fokára állhatott fel az ötkarikás játékokon. Az idézett mondat, egy akkor 28 éves szőke fiatalember, nevezett Varga Zsolt szájából hangzott el, aki amolyan szellemi vezére lett a csapatnak. Ám máshogy is alakulhatott volna az az októberi nap, ha sok-sok évvel korábban a véletlen nem szól közbe.